Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák Mátyás királyról

- Utánam, urak! De bizony, az urak egyre-másra kidűltek a sorból. Könyörögtek Mátyás­nak, hogy hagyják már abba a kapálást. Megfizetik ezután a munkásokat, dup­la bért is fizetnek, most már belátják, hogy nehéz munka a kapálás. Mátyás király kapája Rimaszombatban állott a vármegyeháza előtt. (El­mondta: Béres Balázs, 68 é. Sajórecske, Gömör m.) 2. Mátyás király nagyon sok helyre elment, ahol hallotta, hogy valami baj van. Egyszer jött ide. Gömörbe. A szobra is ott van neki Sajógömörön. Eljött ide, mikor szüret volt. Mint gróf, úgy gyött, grófnak mutatta be magát. El­gyött a szüretre vendégségbe. Mikor ittak, mulattak ott együtt az urak, ő is köztük volt, hát éljenezték Mátyás királyt, még a pénztárnokját is. Akkor megszólalt : - Uraim, mindent hallottam, de egyet nem hallottam. Azt, aki legjobban megérdemli, hogy felköszöntsük, hogy éljen. Az urak mindent találgattak, hogy ki az, akit nem éljeneztek. Akkor Má­tyás király odahítta a munkásokat. - No, ezeket nem köszöntöttük. Még csak egy pohár borral se kínáltuk meg őket. Akkor kimutatta, hogy ő a király. Felvetette az urakkal a kapát. Lefelé kapáltatta őket a hegyről. Ő is velük kapált. Gyött róluk a víz. Rimánkodtak neki, hogy ne tegye, hogy már nem bírják tovább. - Csak kapáljatok! Ezt nem köszöntöttétek ti! Hát most már tudjátok, hogy milyen munka ez! Máskor megkínáljátok a munkásokat, ha ti is isztok! (Elmondta: Valent István, 80 é. Szentkirály, Gömör m.) 3. Mátyás király egyszer Tornaiján járt. Csak úgy szegényesen volt öltözve. Bement a Fehér Holló étterembe, hogy megebédeljen. Ott ült sokáig, de a pin­cérek hozzá se szóltak. Csak az urak körül szaladgáltak. Őhozzá nem is szól­tak, merthogy szegényes ruhában volt, ki se szolgálták. Hát akkor, mit volt. mit tennie, elment éhesen. Majd azután egyszer táviratozott a gömöri uraknak, hogy jön vizitációba. Az urak összegyűltek a fogadására. Várták a királyt. Tornaiján a Fehér Hollóban volt a nagy ebéd. Szaladgált mindenki, hogy a királynak a kedvébe járjanak, meg hogy ne legyen hiba semmiben. Amikor leültek az ebédhez, Mátyás király nagyon lehordta az urakat. Szidta őket, hogy semmibe se veszik a szegényeket. Ő itt járt a múlt héten. Ugyanitt ült a Fehér Hollóban, de még csak hozzá se szóltak, mert szegé­nyesen volt öltözve. A pincérek csak az urak körül sürögtek-forogtak. Nem a pincérek a hibásak, hanem az urak, akik észre se veszik a szegényt, csak elvár­ják, hogy nekik dolgozzanak. Most pedig senki se nyúlhat az ételhez. Mennek együtt dolgozni ! Nagyon elsavanyodtak az urak. Nem volt mit tenni, fel kellett állni az asztaltól éhesen. 12 Varia Folkloristica 177

Next

/
Thumbnails
Contents