Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A kánai mennyegzőről szóló ének néhány variánsa

sor kerül. Kitűnő népköltészeti anyag kerül általa felszínre a múlt századból, amelynek egyik szép példája a fenti Mennyegzői bordal. A kánai mennyegzőről szóló történet széles körű elterjedéséhez nagymértékben hozzájárultak a különböző ponyvanyomtatványok a XVIII. sz. végén, ill. a XIX. sz.-ban. A néphagyományban a nyomtatott szövegek nyomán való terjedést tételezhetjük fel a magyar nyelvterület számos pontján ismert megegyező variánsból. A néphagyományból ismert variánsok olyan nagyfokú hasonlóságot mutatnak, hogy a közös forrás kézenfekvőnek tűnik. A ponyvái variánsok közül bemutatok egyet, amely A' magyar vőíények hármas lakodalmi daljai c. ponyvakiadványban jelent meg, feltehetően 1770-1823 közötti időben : Az igaz Messiás már eljött, sok íéle tsudákat köztünk tett, a' vizet is borrá tette, a' Nász népet vendéglette. Kánná menyegzőben. Nagy lakodalmat kezdenek, Jésust is elhívták vendégnek, öt, követik tanítványi, mint a' tyúkot ő íijai Kánná mennyegzőben. Az első tál ételt felhozták, Jésust azzal kínálták, tetszék mindenben az étek de a' borban vala vétek Kánná mennyegzőben. Jésus' Annya hogy ezt látta, fogyatkozásokat megszánta. Fi jam mondja: borok nintsen; azért semmi kedvek nintsen. Kánná menyegzőben. A' szolgák frissen sietnek, kútból hat vedret töltenek, Jésus borrá változtatja, első tsudáját mutatja Kánná mennyegzőben. A' bort adák Násznagy kezében, hogy adja a' vendég eleibe, Násznagy a' bort megkóstolja Mindjárt Vőlegényt szólítá, Kánná sat. Minden ember ugy mond elsőben jó bort ád a' vendég eleibe, de te eddig a' jót tortád, és az alá válót hozád Kána mennyegzőben. Péter társaival vigan van, köszöni, á poharát Andrásra, meg sem törli a' bajuszát, íoly alá torkán, szakaiján Kánná menyegzőben. Mátyás á poharat vigyázza, soká kerül, nehezen várja, Jakab előle elkapja, szomjú torkába íelhajtya Kánná menyegzőben. Iskáriótes midőn látja, hogy őtet senki nem kínálja, kapja á kondért hála adásért, tsak iszik a' Vő legényéri Kánná menyegzőben. Adja az Isten mi örüljünk, mikor lakadalmat hirdetünk, jó bor mellett duda nélkül, Bolond tántz és ugrás nélkül Jésust mi ditsérjünk. A népköltészet vizsgálata során számos példa bizonyítja, hogy a ponyvaAyomtatványoknak jelentős szerepük volt a különböző dalok, énekek terjesztésében. Különösen nagy volt a hatásuk a lakodalmi énekekre és a vőfélyversekre. Hasonlóképpen a ponyvakiadványokban találjuk meg a forrását számos betyárnótának, történeti mondának stb. E kérdések közelebbi vizsgálata azonban túlmutat jelenlegi célunkon. A fentiekben csupán arra törekedtünk, hogy néhány variánssal a kánai mennyegzőről szóló ének szélesebb körű feldolgozásához nyújtsunk példákat.