Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A kánai mennyegzőről szóló ének néhány variánsa

Mélyen tisztelt vendégkoszorú. Ne legyen ma senki szomorú! Mert ma itten vigasság van, Mint egy Kánán mennyegzőhen ! Az asztalhoz le is ülének. Jézust is meghívták vendégnek. Meg is jelent szent anyjával, Szent Péter és Magdolnával Kánán mennyegzőben. Az első tál ételt behozták. Jézust is abból megkínálták. Mindenben tetszett az étel, Csak a borban voltak szűken Kánán mennyegzőben. Ezt hallotta a Szűz Mária, Rögtön így szóla a Jézusnak: Jézus Ham, borunk nincsen. Azért semmi kedvünk nincsen Kánán mennyegzőben! Jézus parancsolt a szolgáknak. Hogy hat korsó vizet hozzanak. Vizet borrá változtatja. Násznagy népét úgy itatja Kánán mennyegzőben. Péter is a bort megízlelte. Meg is jött tőle a jó kedve. Ügy kiíorgatta Magdolnát, Mind elbánta a patkóját Kánán mennyegzőben. Ismétlés a dallam második felére : Ügy kiforgatta Magdolnát, Mind elbánta a patkóját Kánán mennyegzőben. Éneklés közben mozdulataival szinte dramatizálta az eseményt. Az első sornál felállt, kezét vállmagasságba emelte, körbefordult, mintha a szobában jelen lennének a vendégek, majd mutatta, hogy ,,itten vigasság van" s nyomban kezét feje fölé tartotta, mutatóujját az ég felé irányítva, mondván: „mint egy Kánán mennyegzőben". Ezt követően mindkét kezét előre nyújtotta s olyan mozdulatot tett, mint amilyennel a vendéget intiválják, hogy kerüljön beljebb, foglaljon helyet, s leült az asztalhoz. A 3. versszaknál szemét az ajtóra szegezte, mint aki vár valamit, s amikor énekelte: „Az első tál ételt behozták", a székről felugrott, s mintha a kezében tartotta volna a tál ételt, a látha11* 163