Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

ne kóboroljanak az élők közt. Ez a hiedelem a halottak bolyongásáról nem szűnt meg teljesen és a Garam menti lakóknál még mindig él. A temetéshez mértékletes lakoma kapcsolódik. Csak a nemeseknél szokás, hogy a helyet fekete színű leplekkel jelölik. A szegényeknél egyedül az asszonyok öltenek gyászöltözetet." A temetés szokásai lényegesen lassabban változnak, mint a népélet egyéb területére tartozó hagyományok, mint pl. a lakodalommal összefüggő szokások. Természetesen, bizonyos átalakulást, módosulást a temetés hagyománykörében is megfigyelhetünk. A szokásanyag áttekintése nyomán azonban kitűnik, hogy a változás elsősorban formai jellegű, főleg a tárgyi kellékekre stb. terjed ki. így pl. ma már halottkém nem működik, helyét az orvos vette át; nincs meghatározott személy a halott mosdatására, öltöztetésére, hanem ezt a feladatot egy rokon látja el; a szalmaégetés természetszerűleg maradt el a szalmazsákok eltűnésével; a koporsót üzletben vásárolják, amikor haza viszik, a halottat nyomban belehelyezik, ehhez nem szükséges a pap jelenléte; a halott tárgyait, ruhadarabjait nem dobják el; a harangozás az első világháború után a harangok elvitele miatt módosult; a koszorúk megjelentek a síron; síremlékeket állítanak stb. Ugyanakkor a halottal, a halállal kapcsolatos elképzelések szívósan tartják magukat, s úgy tűnik, hogy ha a temetési szertartás külsőségeiben teljesen át is alakul, a kapcsolódó hiedelemanyag csak egészen lassú folyamattal sorvad el. [Jegyzetek: A bemutatott temetési szokásokat a Magyar Tudományos Akadémia által biztosított hivatalos tanulmányúton gyűjtöttem. A külhoni gyűjtőmunka eredményének a feldolgozása során gyakran szükség lenne bizonyos kérdések kiegészítésére, pótlására. Ez azonban csak egy újabb kutatóúttal valósítható meg. Míg itthon pótgyűjtésre a kutató nyomban a helyszínre utazhat, a külföldi kutatásokkal kapcsolatban ez lassabban, olykor egyáltalán nem valósítható meg. A külhoni területen élő magyarok népi kultúrájának ismertetése mindig igen becses összehasonlító példákkal szolgál, a hazai kutatónak új, addig ismeretlen részleteket tár fel, s az ilyen anyag publikálása, olykor kiegészítések híján is hasznos eredményt jelent. Bízom abban, hogy kutatásaimat tovább folytathatom a Turócvölgy falvaiban, s nagyobb terület lakosságának folklór hagyományáról, beleértve a szlovák kapcsolatokat is, nyújthatok majd részletes bemutatást. - A temetési szokások iránt újabban fokozott érdeklődés nyilvánul meg. Különösen a sírjelekről kapunk bőséges leírást. Legutóbb Balassa Iván foglalta össze az idevonatkozó kutatási eredményeket (A magyar temetők néprajzi kutatása, Ethn., LXXXIV. 1973. 225-240.), s utalunk az ott felsorolt irodalomra. A temető, a sírjelek kérdésén túl számos kisebb-nagyobb közlemény jelent meg a halotti, temetési szertartás szokásairól. Kétségtelenül mindmáig alapvető K. Kovács László munkája (A kolozsvári hóstótiak temetkezése. Kolozsvár, 1944.), amely bőséges összehasonlító anyagot is hoz, valamint néhány fontos fejezetben (A lélek búcsúja, A nagy út, Tor és lakodalom) Róheim Géza vizsgálata {Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925.). Az abaúji Pányok temetési szokásait a szemiotikai szempontok érvényesítésével dolgozta fel Kunt Ernő (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XIII.). Szükségtelen lenne itt az irodalomból további tanulmányokat kiragadni. A szlovák hagyománnyal való összehasonlításhoz - a területi kapcsolódás miatt is - utalunk Cajánková Emilia tanulmányára (Pohrebné zvykoslovie Horehronia. Slovensky národopis, IV. 1956. 290-303.); L. még: Bednárik Rudolf: Cintoríny na Slovensku. Bratislava, 1972.; Összefoglalóan további irodalommal Hcrváthová Emília: Das volkstümliche Brauchtum fin: Die slowakische Volkskultur. Bratislava, 1972. 203-206.). - Közleményünk helységnevei szlovákul: Deresk = Drzkovce, Lévárt = Strelnice, Tornaija = Safarikovo, Lice = Licince, Harkács = Hrkác (Gemerská Ves), Kövi — Kamenany. - Kitűnő informátoromnak, a Turóc-völgyi kutatásaim lelkes segítőjének, Horváth Lajosnak ezúton is köszönetemet fejezem ki.) 11 Varia Folkloristica 161