Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Amikor a temetőben elhantolták a sírt és a pap eltávozott, a zenészek a következő nótát húzták : Temetőben van egy új sír, Rajta virágkoszorú. Mellette egy barna kislány. Jaj de nagyon szomorú. Ne sírj, ne sírj, barna kislány, Ne hullajtsd a könnyedet. Ügy is tudod, kihűlt szívnek Szeretni már nem lehet. Általános vélemény, hogy a zeneszóval való temetés rendkívül megható. Mindenkit könnyekre fakaszt. Ezt természetesen nemcsak a zene szomorú hangja idézi elő, hanem maga a haláleset, az ifjú korában elhunyt sajnálata. A sír, a sírbatétel és a sír jel A sírt a temetés előtti napon ássák meg. A sírásásban mindig a család jó ismerősei, barátok, rokonok vesznek részt. A temetőben a sírásásra összegyűlt emberek a sírt felváltva ássák. Egyszerre csak egy-két ember tud a sírgödörnél dolgozni. A munkát a legidősebb, tapasztalt ember irányítja. Mindenekelőtt kijelöli a sír nagyságát. A felnőtt halottnak rendszerint 2 m hosszú, 80 cm széles, valamint 2 m vagy 1,80 m mélységű sírt ásnak. Télen, hideg időben a sír mellett tüzet raknak, az emberek körülállják, beszélgetnek, iszogatnak, s sorban egymást felváltva ássák a sírt. A halottas háztól küldenek ki a sírásó embereknek italt - pálinkát -, szalonnát és kenyeret. A sírásásért nem jár fizetség. Az ismerősök, jó barátok kötelességüknek érzik, hogy részt vegyenek a sír ásásában, régi hagyományként nemzedékről nemzedékre napjainkig így ássák a sírt. A halott családja az említett enni- innivalóról gondoskodik, s azzal eleget tesz a sírásókkal kapcsolatos kötelességének. A sírásó emberek a temetés napján a temetés megkezdésekor ismét kimennek a temetőbe és a sírnál várják a halottas menetet. A sírgödörre keresztben két kötelet helyeznek. A koporsóvivők a sírhoz viszik a koporsót, a nyílásra ráhelyezik úgy, hogy a rudakkal együtt leteszik. A rudak végei fent a sír szélére támaszkodnak. Ekkor négyen a sírásók közül a sírbaeresztő köteleket megfogják, azzal a koporsót kissé megemelik, s ekkor a többiek a két vagy a három rudat kihúzzák a koporsó alól. Ezután a kötéllel lassan a sír mélyére engedik a koporsót. A köteleket a koporsó alól kihúzzák, és megkezdődik az elföldelés. Lapáttal, kapával a sírásók a kiásott földet a koporsóra húzzák, majd a sírt teljesen elkészítve a fejrészhez beszúrják a keresztet. Az elkészített sírra az 1920-as évekig csak a keresztet tették. A keresztet a koporsóval együtt csináltatták. A halott nevét, életkorát, ill. születési, elhalálozási dátumát rávésték vagy ráfestették. Az elkorhadt keresztek helyébe újat állítottak. A harmadik generáció azonban többnyire már nem törődött a 60, 80 évvel korábban elhunytak sírjelével. A két világháború közötti időben, kb. az 1925-1930-as évektől kezdődően a kőből, márványból, betonból készült síremlékek kezdtek tért hódítani. Napjainkban már ezek a sírjelek uralják a