Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Óh, Jézusom, adj nyugtot a sírban testemnek. És adj mennyedben üdvöt én bűnös lelkemnek. Amen. Özvegy Viczén Jánosné lelett 1972. X. 7-én Dallama : Van egy gyönyörű kert. . . Bus hervadás szállja meg a tájat. Hulló levelek közt cserélek most házat, Az én betegségem íme véget ére, Rám borult a halál szomorú nagy éje. Letettem a földnek kinos nagy terheit, Lecsukódott szemem, többé ki nem nyílik. Itthagylak titeket, kedves szeretteim. Elpihenve alszom majd a sir éjjein. 73 év terhét viszem én a sirba, Eddig ért a földnek öröme és kinja. Bus özvegyi gyászban nyolc esztendőt éltem, Most már feltalálom elvesztett jó térjem. Tudom, hogy sirattok, tudom, hogy sajnáltok, Testembe a lelket még visszahívnátok, De hiába a szó, hiába a könny is, Mennem kell, azt mondja kongva a harang is. De tán lehet még a sírban is álmodni, Álmom elibém fog benneteket hozni. Vigaszt nyújt e remény és nyugodtan megyek, De tőletek előbb végbucsuszót veszek. Kedves plébános ur, köszönet és hála, Hogy részesítettél a szent áldozásban. Még soká működjél híveid javára, Egykor várjon reád üdvnek koronája. Viczén János, fiam, ki itt vagy mellettem, Szeretettel ölel meg anyai szivem. Megköszönöm néked értem tett jóságod, A jóságos Isten mindenkor megáldjon. Most Viczén Jánosné, egyetlen jó menyem, Látod-e mellőled a sirba kell mennem. Áldjon meg tégedet a jóságos Isten, Bánatos szivedre vigaszt, enyhet hintsen.