Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Koporsómból utolszor tárom ki szivein, És egybefoglalom, kit mindig szerettem. Atya, anya, jó rokonok, kedves iskolaszomszédok Már mind itt hagyom. Most már elhelyezkedem esti nyugovóra, Alszom, míg ébredésnek eljő hajnala. Emeljétek kis koporsóm, ringassátok, imádkozom Jézushoz, Amen. Bene Béla 13 éves felett Deresk, 1936. VII. 3. Villám csapta agyon Dallam: Hol vagy én szerelmes . . . Tegnapelőtt reggel ki hitte volna. Hogy már ma itt fekszel a koporsóban. Hazulról mit sem sejtve mentél el, S visszatértél meghidegült testtel. Rettenetes még csak rá is gondolni. Hogy ily szörnyű módon kellett kimúlni Néked is e világból nem is tudva, Hogy akivel ültél már sir lakója. Arra nem gondoltál, hogy édesapád Is majdnem ott lelte szörnyű halálát, S bár a szörnyű csapás őt is sulytá. Lelkét jó teremtő meghagyá. Oh, de hirtelen csapott rád a halál, Hiszen csak az élet hajnalán voltál. Oh, hogy miért jutott ez sorsodul, Éretted szemünk fájó könnye hull. Ne sírjatok értem, szűnjék könnyetek. Ha már így rendelte az ég, elmegyek. De amíg a sir bezárulna rajtam, Végbucsura nyitom meg az ajkam. Legelőször is Önhöz szól a szavam. Lelkem orvoslója. Főtiszt. Uram. Köszönöm a nemes oktatást, Mennyből kérem reá ég áldását. Aki mellett reám sulytott a halál, Bene Béla, hőn szeretett, jó apám, Bár mellettem voltál a végső percben, Még tetőled sem búcsúzhattam el.