Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A pásztorok megajándékozásának szokásai ünnepek alkalmával

A pásztó:

1 megajándékozása. Dévaványa. Feto: Schwalm Edit elkészítették a vesekalácsot, a ionatost. A csürhés és a csordás a sertés, ill. a tehén számának megfelelő számú kalácsot kapott a gazdaasszonytól. A juhtartók - függetlenül a juh számától - egy-egy kalácsot adtak. A csürhés és a csordás - az állatállomány számától függően - 150-200 kalácsot kapott. A pásztorok a kalácsszedést követően hosszú időn át kenyér helyett is kalácsot ettek, s fogyasztotta a család is. A kanecetesnek nevezetett savanyú ételbe szeletelve fogyasztották. A bojtár fehér tarisznyába gyűjtötte a kalácsot, s gyakran előfordult, hogy az kétszer, olykor háromszor is megtelt egy-egy ünnep alkalmával. Hajdúböszörményben a pásztorok húsvétkor és karácsonykor kaptak kalácsot az állatok tulajdonosaitól. A pásztor felesége a kapott kalácsokat abroszba gyűjtötte és ha sok gyűlt össze, a felesleget eladta. Egy abrosz pásztorkalács 1942 húsvétján 8 pengő volt. Ha a kapott kalács fölöslegét nem adták el, akkor elcserélték. Egy abrosz kalácsért egy üveg pálinkát vagy egy demizson bort adtak. Pünkösdkor is volt ajándékozás. Ez alkalommal a gazda vitte ki a legelőre a pásztornak a bort és a kalácsot. Sárrétudvariban húsvét és pünkösd reggelén, amikor a csordás és a kondás hajtotta az állatokat, a részükre sütött duckalácsot kivitték nekik a kapuba. A jobb módú gazdák italt is adtak. A kalácsot zsákba rakták. Ha a kondás karácsonykor is kihajtott, ugyancsak duckalácsot és italt kapott. Karcagon húsvétkor és pünkösdkor a gazdák tehenenként egy-egy fonott 8 Varia Folkloristica 113