Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Dramatikus játékok Nádudvaron
udvarára olyan esőt, hogy derékig érjen. Hogyha pedig isten őszentfelségének úgy tetszik, hogy lelküket a siralomvölgyében élő seregek közül kiszólítja, mint megérett búzát a maga csűrébe betakarítja, ama jobb hazába, ahol Mózes Jákobbal együtt szép piros bársony bugyogóba járják a Kállai kettőst, meg a hetedhét országra szóló lyukverőt. Vezesse be a kendtek lelkét is ama mennyei konyhából kiszolgált jóféle pecsenye szaggal kiáradó vendégfogadóba, ahol szilvapálinkával utána jó nyíri borokkal, bíbictojással gyúrt pástétommal, ecetes lencselevessel, tejteles sulyommártással, lekváros derelyével, mákos és túrós béléssel és mindenféle jó aratási ételekkel és italokkal kínálgassanak kendtek, Flórián szent pedig egy szakajtó kosár jó pusztakócsi vágott szűzdohánnyal tömködje a kendtek mindig üres és szörcsögő nagy pipájokat, utána meg Józsi bácsi az uradalmi kerülő égő fáklyával gyújtogassa megíele a kupakatlan nádudvari íeketecserép pipájokat, hogy nyugodtan pöttélgessenek és miként a debreceni nagyállomáson álló pesti gyorsvonat mozdonya olyan bodor füstöt eregessenek kendtek is. A kendtek üdvözülni vágyó lelküket az úristen éltesse még sok számos éveken át a hü feleségekkel együtt, aki az aratáson sok jó ebédet és jó falatokat kihozott nekünk is, erőben, egészségben és szép békességben és boldog megelégedésben, hogy boldogan és örömmel ölelhessék egymást ölelő karjaik közé, adja isten, hogy úgy legyen szívünkből azt kívánjuk. Tisztelt arató gazdáink, engedjenek meg, ha valamit nem jól végeztünk el, vagy ha megbántottuk arató gazdáinkat és kívánjuk, hogy jövőre jobb marokszedőt adjon az isten kendteknek, aki többet és olcsóbban dolgozik, azt kívánjuk mindnyájan. Jó éjszakát kívánunk mindenkinek. A fenti jelenetre csak a nagyobb aratóközösségekben került sor, azonban nem mindegyikben. Ahol nem akadt olyan marokszedő, aki tudott ilyen, ill. ehhez hasonló búcsúszöveget, akkor természetszerűleg, a hangulatos jelenetre nem került sor. A búcsúbeszéd „hatásossága" nagymértékben függött az előadótól, az individuumtól. A népéletnek számos alkalma volt, ahol ilyen megnyilvánulásra, tréfás, szórakoztató percekre került sor. Mindezek nagymértékben hozzájárulnak a nevető, a szórakozó ember életének a megismeréséhez. Az anyag teljesebbé tételéhez még további megfigyelésekre van szükség más területeken is. * A fentiekben egy nagy alföldi falu földműves, állattartó közösségének gazdag dramatikus szokáshagyományát tekintettük át. Ez az anyag is nagyon jól bizonyítja, hogy a magyar népi színjáték a népi közösségekre csak a magasból tekintők elöl „tűnt el". Közelebb kerülvén a népi közösségekhez, a népi dráma ismeretlen részletei tárulnak fel előttünk, mint ahogy azt az előző években is számos példával illusztráltuk. A széles körű kutatások nyomán a magyar dramatikus néphagyomány jellemzői egyre határozottabban rajzolódnak ki. Az improvizált, az egyszemélyes, igen gyakran a soha többé meg nem ismételt alkalmi jelenettől az összetettebb színjátékig a legkülönbözőbb formák bőséges változatai kerülnek elénk. Az összehasonlító elemző vizsgálat, az elterjedési térképek megrajzolása révén nemcsak a magyar, hanem a szomszédos népekkel való kapcsolatokat, az átadás-átvétel irányait, az eredet, a kialakulás történelmi gyökereinek szálait egyre világosabban felfedhetjük.
