Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)
Csorba Csaba: Bevezetés
A nacionalizmus a népek fejlődésével együttjáró gyermekbetegség. Egyik nép előbb, másik később, de átesik rajta, kikerülni nem lehet. Földrajzi, demográfiai és nemzetközi ill. belpolitikai meghatározók döntik el, hogy ha a betegség heveny folyamattá válik is, behegednek-e a sebek, vagy csak csonkulásos a gyógyulás. A korba belehelyezve a magyarországi nemzetiségi kérdés az átlagnál nem volt súlyosabb (v.o. a finnek, a lengyelek, a balkáni népek stb. helyzetét). Amerikában még rabszolgaság tombolt, s a faji előítéleteken még ma sem tudott úrrá lenni az emberiség. A nemzetiségi elnyomás nem „magyar specialitás", mint azt a környező népek történészei hangoztatták nyíltan vagy burkoltan. A történettudományban ma is két fő nézőpont csap össze, s valójában egyiknek sincs igaza. Ha nehéz is, a pártatlan harmadik szemszögéből kell néznünk a tényeket. 7 Mészáros Károly életműve értékelésénél előzőek döntő meghatározók, ezért' tértünk ki e vonatkozásokra viszonylag részletesen. Ugyanis 1850-től Mészáros Károly politikájának sarkköve volt az egykori „muszkavezető" kárpátukránokkal, a Habsburg-önkény feltétlen kiszolgálóival való harc. Jó dokumentum arra az Önéletrajz, hogy nemcsak a magyarok, a nemzetiségek is hajlandók voltak bármi áron szövetkezni a reakcióval, céljaik érdekében (a cél szentesíti az eszközt elve alapján). Mészáros megítélésénél tartózkodnunk kell a végletektől. Nem volt második Mocsáry, de nem volt elvakult nacionalista sem. Az Önéletrajz kiadása nak indoka kettős. Egyrészt első felének nagyrészt pozitív tartalma esik latba, a másik résznél inkább a dokumentatív jelleg. De egy történelmi forrás értékét nem az dönti el, hogy - elbeszélő műveknél - írója negatív, vagy pozitív figura volt-e. Általános szempontból a tényanyag fontos. A szereplő személyek forráskritikai megítélése már más feladat. A lényeg az, hogy az Önéletírás hasznos adatokat tartalmaz nemcsak a hajdúsági-debreceni életre és viszonyokra, illetve pesti és pécsi vonatkozásokra, hanem a kárpátukránok XIX. század közepi küzdelmeire. 8 Talán az Önéletírás. közlése hozzásegít ahhoz, hogy a figyelem ne csak a századvég, hanem a korábbi idők tekintetében is a kárpátukránok felé forduljon Magyarországon. A továbbiakban egyébként szándékunkban áll a Mészáros-életmű egészének feldolgozása. Életrajzi és a munkásságára vonatkozó részletekre részben ezért, részben terjedelmi korlátok miatt nem tértünk ki. Ma még meglehetősen kevés XIX. századi pályaképet ismerünk, s nem lehet közömbös, hogy ezek száma növekszik-e. Az életrajzi adatokat legteljesebben - hibátlanul - egyébként Szinnyei közli. 9 ; A kérdéskörről összefoglalóan - Szűcs Jenő: A nemzet historikuma (A történelemszemlélet nemzeti látószöge) Bp. 1970. Ujabban Für Lajos: Hazánk Kelet-Európa Tiszatáj 1973. 5. sz. 8 A kárpátukránok magyar kutatásának vázlatos összefoglalása tőlem, Szabolcs-szatmári Szemle 1972. 1. sz. 101-109. - A legújabb szovjet feldolgozás Isztorija miszt i szil RSzR, Zakarpatszka oblaszty (Kijev, 1969) meglehetősen hézagos és vázlatos, nézőpontja több tekintetben vitatható. A kárpátukránok 1860/61 évi mozgalmait még Szabad György egyébként kitűnő monográfiája is figyelmen kívül hagyja (Forradalom és kiegyezés válaszútján Bp. 1967.) ^Szinnyei im, ih.
