Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)
Önéletrajz
verte volna is tudományával vagy érdemeivel. Markos Gy. mindemellett igen jó lábon maradt a magyar karvezérekkel is; mivel ő oly ügyesen tudta magát kendőzni, hogy míg egy részről a legmerészebb intriquakat űzte kéz alatt Dobránszkyval és Deskoval, más részről a magyar pártiakat vendégeitette, mindenféle hírekkel s mendemondákkal tartogatta, csakhogy a panruszok alattomos fondorlatait annálinkább elpalástolhassa. Így történt, hogy ő rendszerint úgy adta ki magát a magyar körökben mint Dobránszky határozott ellensége, s mégis ő menté meg Ungvárott Dobránszky életét a felbőszült nép bosszújától, azon alkalommal, midőn tavaszhó elején i86i-ben a városi lakosság által megu(g)rasztalék. Tudniillik Maskos György volt az, ki titokban Dobránszkyt mindjárt a mozgalom keletkezésénél értesítette, s Csope(y) kanonok által oltalmi helyzetbe tette. Hanem, a hírlapirodalmi tért sem hanyagolták el törekvéseik érvényesítése végett, a panrusszok. A Sürgönyben, Magyar Sajtóban s Idők tanújában már az országgyűlés összejövetele előtti hónapokban alkalmunk volt olvasni czikkeket, melyek az orosz kívánalmakat tárgyazák. Eleinte szelíd, hunyászkodó hangon adattak azok elő, később azonban, amint a szerbek és oláhok újólag mozogni kezdtek, az orosz programmok is kihívóbbak lőnek. Mindezek a magyar hírlapokban figyelemgerjesztésül voltak írva; de amint az „Ost és West" Bécsben, s a „Wedomoszti" czímű pánszláv irányú hírlap Budán megindult az orosz pregrammírozók hangja is követelőbb lőn. Dobránszky és elvbarátai szorosabban csatlakoztak a Moyzes püspök és Hurbán által vezetett felvidéki tótokkal, s a kormányszékeken s országgyűlésen hasonló irányú kérvényekkel léptek föl. Dobránszky levelezések s írott programmok által messze kihatott az éjszakkeleti megyékre is egy részről Rakovszky Jánost, más részről Deskó János munkácsi esperestet használta föl a mondott programmok terjesztésére. Ezek közöl egyet Deskó Ungvárra is elküldött terjesztés végett, (Csope(y) Antal kanonokot kérvén meg, hogy azt leíratva mennél több példányban, másokkal is közölje. Csope(y) A. azonban veszélyesnek találván az ajánlott játékot, miután azt velem közölte s számomra Balogh József gymnáziumi tanár által leíratta volna, - visszaküídé Munkácsra. Én elolvasván ezen programmot s levelezéseket, hitsorsosaim fölvilágosítására következő „Szózatot" írtam az Idők tanúja 1861. 81-380-ki számába: (Ez a rész, a kézirat, 36. lapja hiányzik.) XIII. Nagyon természetes, hogy nem minden cél nélkül írtam ezen szózatot; Tőrvetés volt ez némileg arra nézve, miszerint azon panruszok is, kik eddig alattomban működtek, fölszólamljanak s magukat megismertessék. Más részről a magyar hírlapirodalomra akartam hatni mely midőn minden nemzetiségi ügyet a legnagyobb mohósággal tárgyalt, elemzett s vitatott: a ruthen mozgalmakat példátlan kicsinyléssel nézte, szóra se méltatta, jóllehet épen ezen mozgalom az, amely földirati s ethnographiai helyzetünknél fogva s mely a ruthen népnek a szakadár, de azonegy vallásszertartású orosz néppel törzsrokonsága s közös
