Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

sem fogtam, hogy fegyveres kíséret nélkül s az ellenségtől hemzsegett vidéken - mily veszélyes missiót vállaltam magamra. Csak a gondviselésnek köszönhetem, hogy a németek el nem fogtak, vagy a lázongó parasztok magok agyon nem vertek. Én Madarásznak igen sok titkába be voltam avatva s miután azon házibarát vállhatik legkönnyebben legveszélyesb ellenségünkké ki minden titkainkat bírja, - lehet: hogy Madarász csak azon okból bízott meg amaz életkoczkáztató küldetéssel engemet, hogy annál könnyebben el tehessen láb alól. Ezt már csak akkor kezdtem alaposabban gyanítni, midőn már a táborban voltam, s örvendtem, hogy körétől messze vagyok. Én történetjegyzői állásomon mindazon csaták s fontosb eseményekről melyek közelemben előfordultak, pontos, lelkiismeretes ,,napló"-t vezettem egész 1850 évig bezárólag. E ,napló"-t azonban, mely kéziratban több mint 300 ívre terjedett, a szabadságharezunk bukására bekövetkezett borzasztó években részint későbbi hivatalos állásom, részint a sajtó teljes megszorítása miatt, világ elé bocsátani nem merészeltem; midőn pedig a sajtóviszonyok tágulni kezdettek, az irodalmi piaezon mások jóval megelőzvén e téren is, az én nagy munkám közönségre nem számíthatott. Adtam mindazonáltal abból többféle kivonatot s egyes részletet sajtó alá mind Pesten, mind Ungvárott, melyeket alább bővebben megismertetek.

33 IX. Augustus hó 13-án, midőn Világos-vár alatt Magyarország már az orosz cár lábainál feküdt, s a magyar nemzet leírhatatlan szenvedéseinek csaknem húsz évig tartó korszaka megnyílott, - én Aradon feküdtem, epelázban. Haynau előrenyomulása s Szeged alatt vívott diadalmas csatája előtt, valamint a kormány s az országgyűlés maradványa, úgy én is, Perczel is, egész családával együtt, még a fegyverletétel előtt néhány nappal, már Aradon voltunk. Perczel Mór ekkor ismét nem volt hadparancsnok, ö fékezhetetlen indulatossága s hiú érzékenységében mindig nyugtalankodván, Szegeden is összeveszett a kormánnyal; azt úton-útfélen káromolta, szétűzéssel s felkonczolással fenyegette, Visovszky tábornokot s a lengyel legio parancsnokát ezudar bántalmakkal illette. Ez okból a kormány elvette tőle a tiszai hadsereg vezérletét, melylyel Dembinczky és Mészáros Lázár csak névleg, valósággal s tettleg azonban ő rendelkezett. Itt Aradon már augustus elején minden általános felbomlásra mutatott, s mindenki küzdött a közelgő catastropha balsejtelmeivel. Van a légkörben bizonyos villanyosság, mely megelőzi az ily catastrophât, és ép úgy fojtóssá teszi a levegőt, mint az, mely a földrengések hírnöke szokott lenni. Midőn egy catastropha közeleg, az emberek nem találják helyöket; nem tudnak dolgozni, fürkésző tekintettel vizsgálják egymás arczait; czél nélkül járnak kelnek mindenfelé s mohón ragadnak meg fris hírt, a közelálló vész eme nyargaló miasmáit. Azon napokban midőn Aradra érkeztünk már az egész város lázas ingerültségben volt azon tömérdek rémhírek következtében, melyek a kormány ide költözése, Görgey hadának Világos alá vonulása, Perczel elmozdíttatása s az orosz hadak közelgése felől keringtek. Én Perczellel vágyakoztam leginkább találkozni, mivel az ő minden táborozásának szemtanúja voltam; mondhatom, ,,egy són egy kenyerén" éltem vele több