Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

fénye fel fog, s kell, hogy felderüljön az ő számára is. Feljön még a magyar nemzet napja, mint költőink zengik: és a világ örömreszketve látandja e hazát, melynek földnépében van jövendője, fénysugarosan föltámadni a sírból, hová elevenen temették századokkal ez előtt! VIII. Midőn az „Egyenlőségi Társulat" alapszabályai fogalmazásával készen lettem, a nemzetgyűlés népképviseleti alapon Pestre már össze volt híva (júl. r.), s a képviselők közöl többen már június vége felé megjelentek. így névszerint a Madarászok (László és József), Kállay Ödön, Perczel Mór s mások.

:í

" A journalistikában is nagy mozgás keletkezett. Mérey Mór és Rosty Zsigmond „Radical lap", - a két Madarász pedig „Népelem" czímű political napilapot indítottak. Engem a „Radical lap"-hoz fogadtak föl főmunkatársnak, s e lapban én írtam minden országgyűlési tudósítást és fő czikket. Ekkor tapasztaltam, hogy mennyire igaz az: „sapientia parva regitur mundus". Mert valóban sem Mérey sem Rosty nem tudtak hibátlanul csak egy körmondatot is leírni s annál kevésbé lapot szerkeszteni, aminek legnagyobb terhét csakugyan én viseltem. Később a „Radical lap" és „Népelem" összeolvadtak, s ekkor én négy sazda alá jutottam, s állásom még nehezebbé vált, mivel a Madarászok nagyon dühös politikusok voltak, de oly borzasztóan rosszul, nyelvtan elleniesen s minden logika nélkül irkafirkáltak, hogy kézirataikat alig bírtam naponkint kijavítani. Hogy mi legyen valóban a „nyegle" (charlatan) ki minden tudomány nélkül tudományosb politikai ismeretek nélkül politikus embert tud játszani, eres fővel és hangzatos phrasisok, örökös szájaskodás és piszkolódásokkal az egész világot bolonddá tenni, - e „nyeglét" mondom, - a Madarászokban ismertem meg legelsőben. Pedig Madarászék a nagy szónokok hírében állottak, népszerű férfiak, s az első felelős magyar ministerium ellenében a szélső balpárt vezérei voltak. Kossuth ugyan „a törpe minoritás" káplárainak nevezte őket, de azért M. László barátságát mégis nagyon kereste, sőt midőn a feloszlott ministerium helyébe a „Honvédelmi Bizottmány" vette át az ország s forradalom kormányát, M. Lászlót szintén kormánytaggá választatá. Az említett hírlapok szerkesztése által összeköttetésbe jővén ekkép Madarászokkal s általuk az ellenzéki követekkel, az „Egyenlőségi Társulat" általam kidolgozott alapszabályait szintén bemutattam nekik, melyeket midőn ők nagyonis helyeseknek találtak volna, én alakuló közgyűlésre híván meg a főváros lakóit, - e roppant számú közgyűlésen, a megyeház nagy teremében Madarász László a társulat elnökévé; én pedig ugyanannak jegyzőjévé választattam. A társulat tagjai csakhamar mintegy 2-3000 tagra szaporodtak, s minden héten közgyűlést tartottak (többnyire a megyeház teremében, később saját helyiségein), vitatkozván, kérvényeket és proclamatiókat fogalmazván és terjesztvén a napi politika fontosabb kérdései s tárgyai köréből. Minthogy ez időben nekem a kormánynál még semmi hivatalom sem volt, bejártam a „hadbírókat képező iskolába" is, reménylvén, hogy majd a hadseregnél fogok alkalmazást nyerni. Hadbírói tanulmányaim azonban mihamar fölöslegesekké váltak, mert, miután szónoklataim s tevékenységem által az „egyenlőségi társulat"-ban nagyon is kitüntettem vala magamat, számvevői hivatalra neveztettem ki a ministerium postaügyi osztá-