Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

régióiban nincsenek sötét, ostoba előítéletek s ellenszenvek; - megvannak ezek éppúgy, mint a hosszú szalagférgeknél a rövidebbek iránt. A Zsebők háza egyébiránt szellemi fejlődésemre s jellemem színezetére nézve, nagyon jótékony hatással bírt. Itt gyűltek össze minden héten barátságos estélyek alkalmával Debrcczen fő urai, tudósai s művészei. Budai Ezsaiással, Kerekessel, Sárváryval és Pénzelyvel itt ismerkedtem meg először.

8 Amily mértékben azonban ezen urak engem szerettek, s különösen Zsebők, kivel minduntalan vitatkoztam, - ép oly mértékben idegenkedő s ellenszenves volt irányomban az ő neje Papanek Mária és testvérbátyja József, candidatus biharmegyei alispán. Az elsőnek azért nem tetszettem, mivel nem volt hosszú sugár termetem, - a másiknak azért: mivel mindig úgy beszéltem vele, mint valami ostobának tartott emberrel. Ez hiba volt. De talán ebben is kiment engem az én fiatalkori primitív felfogásom, s azon körülmény, hogy bizony az apai háznál különben sem volt sok alkalmam valami finom társalgási modort eltanulnom. Ezen Papanek Józseffel, ki valóban egy henye életű, fajtalan s tudománynélküli egyén vala, egy kellemetlen összekoczanásom is volt. Estebéd alkalmával ugyanis beszélgetés közben ez a P. azt fejtegette előttünk, hogy mi módon fogja ő magát alispánnak megválasztatni. Én azt találtam kérdeni: ,,de hogyan merészel ily tudatlan ember alispánságra vágyakozni?" P. erre fölkapott egy kést, s belém hajította, de a kés nem talált, mivel a bősz ember kezét Zsebők ki mellette ült, félrerántotta. Kérdeztetvén hogy miként tehettem oly sértő kérdést egy sokkal korosabb emberhez, „azért, mondám,- mivel nekem igen magas fogalmaim vannak egy alispáni hivatalról." Ebben ugyan igazat mondottam, de igaz mindenkoron az is, hogy az igazmondás kétélű borotva, mellyel míg másokat sértünk, legtöbb esetben minmagunkat is megsebezzük. Ugyanez időben s ugyancsak Zsebők házánál lakott velem egy Bíró István nevű holdkóros deák is a ref. collegium tanulói közül. Ezen ifjút, ki csudálatos vísiói, álomlátásai s jóslatai által Debreczent és vidékét akkoron a legnagyobb izgatottságban tartotta, azon okból vette magához Zsebők, hogy rajta a magnetismus törvényeit tanulmányozhassa. Az ezen ifjú kórtüneményeiről, valamint saját gyógykezelési módszere s tapasztalatairól írt is ő egy vastag könyvet, melyet ki is nyomatott ugyan, de - nem tudom mi okból - forgalomba nem bocsátatott. Én még ezen a télen is (1838) folyvást gyöngélkedő állapotban lévén, Zsebők tanácsára márczius hó elején Nagy-Váradra mentem, az ottani kénköves meleg fürdőket használandó. Szerencsémre, bár az iskolai év közepén mentem oda mégis kaptam conditiót egy Nóvák nevű örmény kereskedőnél, s így tovább folytattam a tanpályát (a gymnasium negyedik osztályt), Csengery Antal a híres tudós s Lukács György a nagy publicista, ekkoron a gymnasiumi hatodik osztályt járták Nagy-Váradon.

9 Nekem nagy mértékben megtetszett e város, mivel regényes képzeletemnek sok gyönyört és tápot nyújtott. Hegyes völgyes szép fekvései, szilaj folyamai (a Körös és Pecze) a vár, Sz. László temploma s más monumentális épületek, milyekkel Debreczen épen nem dicsekedhetett, tanszomjas lelkem árongásainak tág mezőül szolgáltak. Év vége felé azonban ismét egy új kórállapot lepett meg, melynek nevét s okát máig sem tudom megmondani. Egy Oszvald Ferencz nevű tanulótársam ugyanis,