Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

res, hogy a harangozó még mindig a sekrestyében ámolyog, reárival s mondja: hát miért nem megy már harangozni? „Ott van a legényem M. K. - mondja ­elintéz az rendesen mindent." Kicsoda - kérdé ez ismételve - az a kis fiú talán?" Igen főtisztelendő esperes úr. No mise után küldje hozzám azonnal, ­parancsolá azzal az esperes. Én mise után csak ugyan elmentem az espereshez, ki egyszersmind iskolai igazgató volt s nagyon féltem, hogy a toronybajárásért, mi mindnyájunknak ti­los volt, megbüntet. Az esperes azonban igen jó arczczal fogadott, s midőn min­denek előtt azt tudakozta volna ki hogy miért feketék kezeim, maga is megren­delt tőlem egy üveg tésztát s magához hívatta özvegy anyámat. Az anyám kigyuladt ragyogó arczczal hazajővén így szóla hozzám: ,,no fiam, pakold össze holmidat; te boldog fiú vagy; mert téged az esperes fiának fogadott, s azt ígérte, hogy saját költségén ki fog taníttatni s emberré teend, csak jól tanulj s jól viseld magadat." Ezen nemes szívű ritka emberbarátot: Kerekes Demeternek hívták. Én még aznap nála ebédeltem s nála háltam; másnap pedig egész új ru­hába öltöztetvén, úgy néztem ki mint valami úrfi. Tanulótársaim alig ismertek rám, s midőn iskolába mentem, mindenik félénken vonult vissza tőlem, mintha már nem is közéjök tartoztam volna. Itt kezdődik gyermekkoromban egy új élet, ami arról is nevezetes, mivel ha­zánknak nagy eszméktől mozgatott 1837-diki átalakulási küzdelmei melyek szel­lemi fejlődésemre szintén behatással bírtak, ugyanez időszakban indultak meg zajosabb hullámzatban. II. Azon korcseményeket melyek közt tanulói pályámat most kezdem foly­tatni, nem szándékozom bővebben ecsetelni, először azért, mert azok különben is eléggé ismérvek, - másodszor: mert szerénységem tiltja, hogy saját csekély­ségemet tegyem mintegy, az ország nagy eseményeinek központjává. Ha Kemény János Erdély dicskoszorús emlékű fejedelme ezt cselekvé saját autographiájá­ban, természetes sőt szükséges dolognak tartjuk; mert ő az általa leélt korszak történeteinek különben is főtényezője volt; de más részről, valamint helytelen dolognak tartom azt hogy Lamartine Alph. ^Confidences" czimű művében csak­nem az egész tizenkilenczedik század központjául önmagát tolta föl; 1 úgy Perczel Mór modorát sem tarthatom egyébnek falstaffi önistenítésnél, ki saját tehetet­len gyermekéveihez szőtte, nemcsak az egész magyar újjászületési korszakot, de Görög- és Lengyelország szabadságharczai történetét is - a maga „emlék­irataiban." 2 Ostoba, hiú apotheosisok, az emberi élet torzképét s a történelmet csalfán ábrázolók. Ez utat nem fogom követni. Mert: nincs olyan parányi ember a világon, akinek élete még önmagában is ne nyújthatna valami tanulságot, s mondhatjuk: hogy mennél magasb póz­nára tűzi valaki a maga semmiségét: a pózna ugyan annál magasabban látszó, - de az ágaskodó folyondár semmisége annál kevésbé lesz föltűnő. S aztán megjegyzem: -

Next

/
Thumbnails
Contents