Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

nyomatni rendeltem 1870. august. 20. ÖNÉLETRAJZ I. Megfoghatatlan a Gondviselés gazdálkodása az emberélettel, s tetszik annak némely egyediséget majd mint végtelen hevenyészt, majd mint csodálatos kü­lönczöt fölléptetni az életben, hogy azon mely tanulságot, melyet tetteink, viselt dolgaink, erkölcseink, gyarlóságaink, értelmi fölényünk vagy szenvedélyeink nyújtanak: annál több oldalúvá s még mélyebbé tegye. Visszagondolva fél­százados életpályámra s a sorsnak mindazon szeszélyes játékára, melyeket velem űzött vala: ha mindezeknek hű vázlatát adom, hitem szerint magam is azon hevenyész és különcz egyediségek közé tartozom, kinek változatos életpályája, ha másnak nem, legalább gyermekeinek s rokonainak nyújthatnak némi tanul­ságot, okulást, kiábrándulást, s tájékozást c ritkán verőfényes s annál többször vad hullámos földön. Én Hajdú-Doroghon születtem 1821-dik évben július hó 20-án, a szabad Hajdú-Kerületben, becsületes polgári szülőktől, kik földműveléssel foglalkoztak s tisztességesen ugyan, de nagyon nyomorúságosan éltek. Születésem majdnem azon napra esett, melyen e század legnagyobb hőse, a csaták első lángesze - I. Napóleon Bonaparte - Sz. Hona szigetén elhunyt. Ezért mondta nekem egyik nevelő atyám s feledhetetlen jótevőm - Kerekes Demeter h. doroghi esperes -, hogy nekem azon nevezetes férfiú halála napján azért kelle megszületnem, mert Isten nem akarta, hogy a teremtés ama nagy lapja csak egy percre is üresen marad­jon. Ez persze csak tréfabeszéd volt, milyet fogékony lelkű gyermekeknek ne­mes buzdításul szoktunk mondani. Atyámat Mészáros Jánosnak, anyámat Magyar Annának hívták. Első nagy­atyám Mészáros András tudományos férfiú volt, s mint néptanító szakadi. H. Doroghra Nagy-Létáról, Bihar vármegyéből. Boldogult atyám és anyám elő­adása szerint származására nézve nemesember volt, s Aranyoson született Sza­bolcs vármegyében; én azonban mind e mainapig sem az ő eredetét, sem rokon­ságát s családi elágazásait kinyomozni nem tudtam, amire különben sem nagy szükség volt, minthogy a hajdú-városokban, mindenki egyenlő nemesi kiváltsá­gokkal élhetett, s élhet, - annál inkább pedig egy oly kiképzett honoratior, mint ő. Rokonokat nem hagyott maga után. Anyámnak atyja, illetőleg a második nagyapám Magyar János volt, szár­mazására nézve is h. doroghi férfiú, fiatal korában gazdag kereskedő ember, ké­10

Next

/
Thumbnails
Contents