Tóth Béla: Csokonai a képzőművészetben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1973)

je domború, vállai nem szélesek, de karjai szembe ötlő (asszonyosan) gömbölyűek és izmosak, lábai épek, combjai nem soványak. Fejének hátulja magasabbnak látszott a' fő első részénél, - haja tömött, gesztenye színű barna, nem is merő vagy lécz szeg egyenes, ábrázatja hosszas, himlőhelyes, de vonzó tekintetű; szemei sötétkékek, elevenek, szemöldökei szembe ötlők, de nem oíly gazdagok, mint gróf Szécsényi Istváné, bajusza ritka a' himlő helyek miatt, szája kitetsző tülök forma gömbölyeg orrához szabályos, alsó ajka a' felsőnél vastagabb. Közkézen forgó kimetszett mcllyképe, mellyet holta után festett le Erős János, akkori kabai pap, - Csokonait 1804-dik évi beteges, sovány formájában tünteti elő." (I. mű: 402. 1.) Igen érdekes, hogy mind Gaál, mind Márton „festett kép"-ről beszél, amely után a metszet készült: tehát Erőss nem ,,rajzolat"-ot, hanem festményt készített Csokonairól. Vajon hová lett ez a kép? Belőle nyilván életszerűbb benyomást szereznénk Csokonairól, mint a parányi, bár tökéletes rézkarcról

8

. * * * Hogy John metszetével kapcsolatban „közismert vonásokról" beszéltem, ez onnan van, hogy mint Ecsedi István is említi tanulmányában: ,.Ez után az Erőss János által lerajzolt (? - tőlem), John által rézbe metszett arckép után készült nemcsak Ferenczy Csokonaija, hanem valamennyi Csokonai-arckép is."

9 Széchenyi István utazásai közben, 1818. aug. 17-én meglátogatta Rómában a híres dán klasszicista szobrász, Thorwaldsen műtermét, és csodálkozására ott talált egy magyar ifjút is, Ferenczy Istvánt, aki éppen egy Csokonaiszobron dolgozott. Benyomásairól így ad számot naplójában: „In dem fond dieses établissement finde ich einen jungen Ungar (Ferentzi) der den Csokonyai modellt ! - hat leider keinen Talent. Ich glaube nicht unter uns gesagt, dass ein Magyar für einen Bildhauer taugt."

10 Maga Ferenczy 1818. nov. 11-én Rómából Ferenczy Józsefhez írott levelében tesz először említést a szoborról, s mindjárt leírását is adja: ,, . . . 3 auguszti a kezemnél levő kupferstück után a Csokonai melly képihez kezdettem agyagból, annak utánna márványból dolgozni: a természeti nagyságba. A dolmánya a hetedik gombig nyakravaló nélkül; az inge-galléra a dolmányra kifeküdvén, a feje egy borostyánnal ékesítve." Később (1819 23 januárii) szüleihez írott levelében is szóba hozza a készülő művet, s itt is, akár az előbbiben megemlíti, hogy a szobornak sok bámulója akadt készítés közben köztük „ifjú gróf Szétsényi (I)"

11 Az elkészült szobrot a művész levélben (1822. augusztus 17.) ajánlja fel a debreceni Kollégiumnak. Levelében leírja, hogy „szándéka a haza derék embereinek egy szériést faragni." „Mellynek első zsengéje ezen Csokonai mejjképe, mellyet több tanulásim mellett időtöltésből faragtam: alkalmatosabb helyét találni nem tudtam, mint azon Oskola több Gyűjteményi közé tenni, a' hol ő született, tanúit, s' megholt."

12 A szobrot a Kollégium tanárai nevében, „mint Tiszti Társai közt legidőssebb", Sárváry Pál professzor köszöni meg „A Nemes és Tudós Urnák". Levelében leírja a szobor megérkezését Debrecenig (a nádor, illetve Péchy Imre főkurátor útján), a szobor fogadtatását a városban. A levélhez mellékeli saját 36 sorból álló ódáját is.

13 A szobrot valóban nagy „örvendezéssel" vette át a Kollégium tanári kara és ifjúsága 1822. márc. 19-én. Sárváryn kívül Péczely József latin és magyar nyelvű epigrammával tisztelgett a művész előtt, két ifjú, Szeél Sámuel és Vetsei Jó'sef „theologus Deák"-ok pedig ünnepi ódákat nyomtattak ki a felavatás alkalmából: „Versek - - - Ferenczi István urnák" stb. (Debrecen. 1823). aki ,,a' már porba hevert VITÉZT / Márványba metszvén", újra előhozta ,,a' bemohodzott sír öléből" (Vetsei), egyúttal azt is bizonyítva, hogy a magyar végre a művészet és tudomány terén is kezdi megállni a helyét. A szobor ma is látható a Kollégium gyűjteményeiben. A klasszicista felfogásban készített mű már a hasonló ízlésű Kazinczy tetszését is megnyerte. Igaz ugyan, hogy Ferenczynek is azt írja: „aki Csokonait ismerte, azt a kövön fel nem lelheti, mert rézbe vésett képe, mely után az Ur dolgozott, hozzá ugyan nem hasonlít. De a plasztika műveiben nem hasonlítás, hanem nemesítés kívántatik."

1

'

1 így lett azonban szerinte a fej „feljebb minden magasztalásnál" (ugyanott).