Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története
n.sz. táblázat Birtokos neve józsai összes birtoka szántó kert szőlő rét legelő erdő nádas földadó alá nem esö özv. Halbrohr Adolfné kh-ban özv. Halbrohr Adolfné 450 442 8 Harstein Nándor 1549 928 1 1 44 9 523 8 35 A két birtok együttesen 1999 1370 1 1 44 9 523 8 43 Harstein Nándor 1549, özv. Halbrohr Adolfné pedig 450 kh-dal rendelkezett, ez pedig tekintetbe véve a két Józsa határának együttes nagyságát /2628/kh/ maga után vonta azt is, hogy a két település 3800 /7/ lélek feletÜ lakossága mindössze 6 29 kh-nyi terület birtokosa lehetett. ' ' Ami a nagybirtok Magyarországában is szokatlanul rossz arányt jelentett. Ugyanis 1895 és 1913 között, ha nem kellő mértékben is, de a 100 kh-on felüli birtokok aránya az ország megművelhető földterületén belül 60 %ról 54 %-ra csökkent. Ez a változás a következő évtizedben is tovább tartott, s ha Magyarországon is hajtották végre az I. vüágháboru után a legreakclósabb földreformot, mert nálunk a földterületnek mindössze 4,7 %át osztották ki, mig Romániában 15 %-ot, Csehszlovákiában 13-14 %-ot, Lengyelországban 8 %-ot, mégis a józsai tulajdonviszonyok még az egyébként is reakciós, konzervatív magyar birtok megoszláson belül is rendkívül igazságtalannak tekinthetők, mert 1925-ben a határnak mindössze 23,5 % volt a parasztság kezén. Ezen az arányon az 1925 földreform jelentősen módosított ugyan, de az 1935 mezőgazdasági staüszüka özv. Halbrohr A.dolfné bértokában még mindig 339, Harstein Nándor birtokában pedig 1300 kh-nyi tulajdont tüntet fel. A község lakóinak kezére került tehát 360 kh-nyi terület, s ezzel a birtokarány 37,6: 62,4-ra változott, de az országos áüagtól még mindig messzire elmaradt, s korántsem tudta biz/8 / tositanl a község lakosságának saját tulajdonból való megélhetését.' ' Jellemző, hogy a változások után 1935-re a határ megoszlása még mindig a következő volt:
