Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

bába, zöldkeresztes védönö, házgondnok tartoztak a község függetlenített alkalmazottainak létszámába, A Kommunista Párt kezdeményezésére többször foglalkoztak a képviselőtestüleü üléseken a lakosság érdekeit szolgáló gazdasági kérdésekkel, 1947. május 17-én megállapították, hogy a korábban szervezett konyhakertészet fenntartását a község saját üzemeként vállalja. E célból közel Í0.000 Fi támogatást állítottak be a költségvetésbe, miután annak üzemeltetése indokolt, hogy "a lakosságunk a konyhakertészetet közelebröl megismerhesse azt elsajátíthassa és annak jövedelmezőségéről meggyőződést szerezhessen". A főjegyző felfogása szerint a debreceni piac számára a józsai konyhakertészet mintegy zöldövezetet képvisel és működtetése kedvező terméseredmények esetén nagyon kifizetődő, nem beszélve a már emiitett oktatói és nevelési célokról. Ugyanezen a napon a képviselőtestület uj közvágóhíd építéséről intézkedett. Továbbmenöen a község szépítése céljából park kialakítását tartotta szükségesnek, egyidejűleg pedig hősi emlékmű felállítását rendelte el. Május 23-án megalakította a "Hősi Emlékmű Bizottságot" Felmerült a művelődési otthon, az akkor "kultúrháznak" nevezett intézmény megszervezése. E célból a község ingaüant vásárolt, miután a kisszentgyörgyi kastély több kilóméteres távolsága nem tette lehetővé a társas összejöveteleket és tömegméretű rendezvényeket, arról tehát le kellett mondani céiszerüüensége miatt. A kastélyt lebontásra Ítélték és elhatározták egy önálló háznak Felső-Jozsán leendő felépítését; e terv "legsürgősebb" végrehajtását határozatilag kimondották. íme: a felszabadulás utáni két esztendőben már kezdtek az uj élet jelei kibontakozni; a község egy része túljutott az újjáépítésen és időszerűvé vált a régi eredményekre épülő uj községi arculat kialakítása. Ehhez azonban nemcsak a pártoknak, hanem a társadalom egészének együttműködésére volt szükség, sőt elsősorban arra, hogy a két - történelmileg eltérő - település végre belássa az összetartozás törvényszerűségét. De 1947-ben még mindig jelei voltak a különválás szándékának vagy legalábbis egy nagyobb községhez, jelen esetben Debrecenhez való tartozásnak. Az 1947, május 23-i ülésen ugyanis felmerült az a gondolat, hogy közigazgatásilag a községet csatolják Debrecen városhoz. Ez a terv már sokszor jelentkezett a felszabadulás előtt és egyes képviselőtestüleü tagok még az után is felszínen tartották. Az ülésen jelen volt járási főjegyző a végleges állásfoglalást népgyűlésen kivánta kialakittatni,