Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950
ratikus újjáépítés utján, miközben az uj ország megalkotásának, az uj honfoglalásnak a programjával a tömegeket is magukkal ragadták. A kommunisták ösztönöztek arra, hogy az ország már független területeihez hasonlóan megindulhasson a néphatalom bástyáinak kiépítése, hogy a tömegek legaktívabb képviselői Józsán is kézbevehessék a termelés megindításának eszközeit, megszervezzék a különböző néphatalmi testületeket. Ezt tették akkor is, amikor még a szoros értelemben vett pártszervezet csak megalakulóban volt. Egy vonatkozásban azonban mindenképpen egyetegyetértettek abban, hogy a régi rendszer nem térhet vissza, hogy sza^ badon, független országon belül, a fasiszta elemektől megtisztított községben kell élniök. A társadalmi szervezetek életének ismertetése nem tartozik ennek a fejezetnek körébe, azzal a kötet más fejezetei foglalkoznak, E helyen a közigazgatás szervezeteivel foglalkozunk, csak esetenként mutatva rá azokra a mozzanatokra, amelyek a község életében fontos szerepet játszottak A községekben közvetlenül a felszabadulás után országszerte megtették az első lépéseket a demokratikus önkormányzat megteremtése irányában. Kibontakoztak a gazdasági és politikai újjászületés irányában ható társadalmi erők, amelyek föltétlenül kívánták, sőt tudatosan vallották a demokratikus forradalmi átalakulás szükségességét, hangot adtak a fasizmus leverésére irányuló szándékuknak és folyamatosan megkezdték a szervezkedés bástyáinak kiépítését. Mindezek révén - Mikecz Ferenc találó szavaival élve - kibontakozóban volt a "demokratikus és .. „ , „ /23/ nemzeti erok szervezése." ' ' A közponü kormányzat, az Ideiglenes Kormány 1944. december 22-én alakult meg. Mindaddig csakis a helyi szervek dönthettek arról, miként vegyék kezükbe a néphatalmat. Tisztázatlanok voltak a szervezeti formák, egyelőre legtöbb helyen, igy Józsán is, hiányzott a pártszervezetek irányító közreműködése; inkább csoportok, azonos gondolkodású személyek fogtak egymással kezet és keresték azokat az eszközöket, amelyek alkalmasaknak bizonyulhatnak az újjáépítés nagy munkájához és a hatalom birtoklásához. Más osztály-alapokra kellett fektetni az önkormányzati szervek működését, kívánatos volt a régi képviselőtestület szociális összetételének megváltoztatása annál is inkább, mert még érvényben volt az 1886. évi 22. tc. A helyi hatalom birtokosai az első hónapokban a nemzeti bizottságok lettek, amelyek a már meglévő pártokból és pártonkivüli haladó személyekből alakultak meg, kezdetben spontán kezdeményezésre, legtöbb-