Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

pülés a város egyik kerületeként kedvezőbb feltételekhez jutott volna, legföljebb nagyobb legelőterületeket nyerhettek volna a józsaiak, de azokat is magánbérletként, ha a magas bérleti dijak kifizetésére pénzük lett volna. A felmerült átcsatolási javaslatot a főjegyző sem támogatta nemcsak társadalmi és gazdasági indokokra, hanem jogi érvekre is hivatkozva. Szerinte a hovatartozás kérdésében két törvényhatóság egyöntetű döntése kívánatos: az egyik Hajdú megye, a másik maga Debrecen város. A községi képviselőtestületnek "csak kérelmezési, nem döntési joga van", mint megjegyezte. A főjegyző állásfoglalását a képviselőtestület szavazattöbbséggel magáévá tette és a javaslatot levette a napirendről, azzal a megokolással, hogy a lakosság helyzete nagyon nehezen viselhető el, de a nehézségek átmenetieknek látszanak, azok leküzdése a lakosság erejéből várható. A munkanélkülieken kívántak segíteni azokkal a különböző eszközökkel, amelyek részben a költségvetésben biztosított összegek révén, részben pedig a kölcsönök utján biztositott munkaalkalmak megteremtését irányozták elő. Az 1936. január 4-i képviselőtestüleü ülés határozatot hozott különböző természetű inségmunkák szervezéséről. Többek között inségmunka utján kívánták megoldani a legelővédelem, a vág-hidi ut javítása, a hófúvások elhárítása, a földút karbantartása

( a vízlevezető árkok tisztántartása és mélyítése körül felmerülő feladatokat. Az inségmunkák nagy részét valóban végrehajtották, bár a kifizetett összegek a munkavállaló családok részére alig biztosítottak megélhetési lehetőséget. Az 1936/1937. évi költségvetésben pl. mindössze 1534 P 7 6 fillér üyen célú előirányzat szerepelt. Ugyanakkor a testnevelési alap előirányzatát mesz— szemenően túllépték, a hiány fedezésére 22.750 P pótadó kivetésére volt szükség. Szellemi szükségmunkás alkalmazása is indokolt volt. Ilyen célzattal 1936. november 7-én hoztak határozatot. De annak illetményét is az inségakció alapból fedezték, miután "az állástalan fiatalság elhelyezésnek aondjain" kívántak segíteni. Mindezekből megállapítható, hogy magának a költségvetésnek szerkezete nem felelt meg a kor szükségleteinek, a társadalom követelésének, mert túlzott mértékben került előtérbe a testnevelés, ezzel pedig gyakorlatilag a leventeintézmény támogatása, A testnevelési alap ugyanis csaknem kizárólag a leventeoktatás fejlesztését szolgálta. Egyéb kérdések is foglalkoztatták a képviselőtestület tagjait. Azok sorában jó szándékra utal az egészségvédelem hálózatának kiszélesítésére irányuló törekvés. 1936. március 9-én a képviselőtestület meg-