Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

rendeletét most már megfellebbezhetetlennek kellett elfogadni, és ezt 1928. augusztus 19-én a képviselőtestület ki is hirdette. A. hosszú huzavona kormányhatósági lezárása tehát az önkormányzati szerv részéről is 1928. augusztus 19-én történt meg, amikor mar épitő javaslatokat vetettek fel - látszólag a helyzetbe belenyugodva - uj községháza, jegyzői lakás építéséről. Többen egyidejűleg uj iskola alapítását is szükségesnek tarották. Az e napon alkotott pótszabályrendelet a közigazgatás szervezetét az alábbiak szerint állapította meg: a nagyközség élén a főbíró nevét viselő biró állt, aki mind a képviselőtestületnek, mind az elöljáróságnak elnöki funkcióját betöltötte. Mint az elöljáróság elnöke elvben minden községpolitikai ügynek ő volt a vezetője. A közigazgatást a vezetőjegyző, a közigazgatási segédjegyző, és az adóügyi segédjegyző látták el. Mellettük és rajtuk kivül egy pénztáros és egy irnokvégrehajtó működött, az ügyvitel ellátása érdekében, s ugyanakkor kézbesítőket is alkalmazott a község. A pótszabályrendelet intézkedett az orvos és az irányítása alatt álló két bába munkaköréről. Az önkormányzat tisztségviselői között gyámügyi feladatokat látott el, de egyben a föbiró helyettese volt a törvénybiró és az esküdtek. Mindezeken kivül az elöljáróság foglalkozott a leventeföoktató, az önkéntes tűzoltóság ügyeivel is. A nagyközség által összeállított költségvetésben már különböző alapok váltak el egymástól. Ezek között községi közmunka alap, segélyalap, inségakció alap, iskolaalap, vagyontalan árvaalap, koldusalap, testnevelési alap; utóbbi minden esztendőben teljes felhasználást nyert, mig a többinél időnkint tartalékok maradtak és más alapok hiányaira használták fel a többletösszegeket. Az 1929. évi költségvetés során közel 80 %-os pótadó kivetését irányozták elő. Ez a körülmény mutatja legjobban a két község gazdasági nehézségeit, amelyet minden előljáró szerv megállapított. A belügyminisztériumi számvevőség vagyonvizsgálatának eredményét 1928. február 13-án Alsó-Józsa képviselőtestüleü ülésén közölték azzal, hogy a "két Józsa ugy egyenkint, mint összevéve életképtelen adótárgy hiányában." Néhány hónappal később, október 3-án az együttes ülés még továbbment, amikor tragikus színezetű hangok is hallhatók voltak annak megállapításával, hogy "a háromezerhatszáz lelkes község halálra van ítélve." Földet kivánna Józsa, főként Debrecentől, amely azonban az általa bérbeadott 100 kh legelőn kivül nem kívánt saját területéből semmit sem juttatni. 1930. szeptember 8-án elkeseredetten állapította meg a képviselőtestület, hogy a már 1925. óta bérelt 100 kh legelőt szükséges volna házhelyek és lakások céljából átengedni, mert e terület nélkül Józsa nem fejlődhet, mig Debrecen gazdag és e föld elvesztése számára nem jelentene nagyobb hátrányt. Helyes Ítélettel rögzítették, hogy "Józsa községnek üzeme nincs, jövedelmét egyedül a föld- és ház után kivethető pótadó képezi". A fenti tényeknek természetes folyamánya, hogy 1930-