Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

néptanács tagjai, s hogy azok milyen mértékben szóltak bele a közigazgatási életbe, de az feltételezhető, hogy a közigazgatás menetével és irányelveivel nem voltak megelégedve. A. körjegyzőnek 1919. augusztus 26-i jelentése ugyan azt irja, hogy "a községi elöljáróság nem engedte ki kezéből a község vezetését, azt változatlanul megtartotta", ez azonban csak kritikával fogadható el, mert a képviselőtestületi üléseken más vezetők neve olvasható. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor megalakult az uj helyi hatalom vezető szervezete, a direktórum, amelynek Eelsö-J ózsa három tagja: Rózsa László, BaraÜ József és Német István a községi apparátust megtartotta. Ez az intézőbizottság foglalkozott a bérbevett földek haszonbér összegének beszedésével, vetőmagok beszerzésével, a földek megmunkál tata s ával és tevékenységének eredményességét még a későbbiek folyamán is elismerték. Az alsó-józsai Intézőbizottság tagjai Mező Imre, Vass Lajos és Gyökös István voltak, akik szintén a forradalmi kormányzótanács rendelkezéseihez igazodóan jártak el. Adatok hiányában nem ismertethetjük a községi szervezet részleteit, de feltételezhető, hogy a két Józsán is ugyanazok a testületek működtek, mint más községekben. Kétségtelen, hogy sem a Hajdú megyei, sem a debreceni Munkástanács tagjai a szomszédos józsai közigazgatással szemben panaszt soha nem tettek ami valószinüsitl,hogy a közigazgatás eleget tett a felsőbb szervek kívánságának. Annak a jelével sem találkoztunk, hogy ezekben a hetekben a /l 6/ két Józsa egymástol el kaart volna válni. ' ' A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG UTÁN Az ellenforradalmi korszak annál erőteljesebben igyekezett féken tartani és irányítani a józsai lakosság balszárnyát. Mindjárt az első időkben még a román megszállás clatt megkezdte működését a csendőrség, amelynek élelmezése sok nehézséget okozott. A felső-józsai képviselőtestület 1919. július 17-i ülésén nem kívánják teljesíteni a csendőrség élelmezésére vonatkozó előírásokat, amelyek gyűjtést rendeltek el a csendőrőrs tagjai részére. Az ülésen kimondták, hogy már maga a gyütés gondolata "az anélkül is felzaklatott lakosság között elégedetlenséget szült"; ezt november 2-án majd 1920. január 6-i ülésén is megismételték azzal, hogy a községi közigazgatás nem vállalhatja a csendőrség élelmezését, hanem azt a lakosság körében vállalatba adták. A román megszállás egyébként is zavarokat okozott, az általuk rekvirált tehenek vétel-