Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

rendeleteket; a szabályrerdelet kifejezetten kimondotta, hogy a körjegyző " a bíróval együtt felügyel az előljárósági tagok működésére ". Ez utóbbi kötelezettség az idők folyamán általában joggá változott, sőt a hivatalos hatalommal való visszaélésnek egyik forrásává lett azáltal, hogy a választott önkormányzati tisztségviselőknek minősülő esküdt előljárósági tagok a község érdekében végzett munkájuk során a körjegyzőtől kapták az utasításokat. Ezzel a két személy: az esküdt és a körjegyző között mintegy munkaviszony alakult ki, holott sem a rendeletnek, sem magának az alaptörvénynek nem ez volt a célja, hanem elsődlegesen az, hogy a szakképzett jegyző az esküdtekre bízott munkák tartalmát köteles irányítani. Nem egyszer antidemokratikus magatartásra vezetett a közigazgatás szakkérdésében tájékozott jegyzőnek és a sokszor iskolázatlan választott előljárósági tagnak a tisztázatlan munkakapcsolata, s emiatt az esküdtek egy részénél az érdektelenség jelei kezdtek mutatkozni. A fentieken kivül a körjegyző feladatkörébe tartozott az adóbehajtás, az ujoncállitás, a népfölkelők lajstromának évenkénti kiegészítés Felügyelt a kivetett közmunka elvégzésére, a közegészségügyre, a közoktatás zavartalanságára, a közrendre, a tűzrendészetre, az állategészségügyre, a közgyám és a pénztárnok eljárásának szabályosságára, szerkesztette a költségvetést, a hozzá beosztott hivatalnokok elöljárója volt, a községet érintő peres ügyekben jelentést tett a megyének a bíróval együttesen, részt vett a hagyatéki leltározásban, szakértőként a községi bíráskodásban a munkáltatói vitákban és egyúttal 1895. óta ő volt az állami anyakönyvvezető. Mindezek arra világítanak rá, hogy a körjegyzők a hivatali belső munkálatok elvégzésében föltétlenül nagy terheket viseltek, amelyekért felelősséggel tartoztak és tevékenységük csak akkor válhatott eredményessé, ha mind a bíróval, mind a lakosság nagy részével egyetértésben fejtették ki munkájukat. Nyilvánvaló, hogy a felsorolt, de korántsem teljes feladatkörök ellátása tul-al adta egyetlen ember erejét, és természetes, ha már korán kialakultak azok a tisztviselői állások, amelyek a körjegyző munkáját támogatták. Amig az 1870-es évektől kezdve a jegyző magánalkalmazottként mintegy szegó'dmértyes segédet fogadott maga mellé, addig 1894 december 2-án pelső-Józsa i már segédjegyző felfogadását engedélyezte, akinek nevében is kifejezésre jutott a munkakör minőségi megváltozása. A korábbi jegyzősegéddel szemben a segédjegyző a községtől kapta illetményeit, de a határozat azt is kimondta, hogy alkalmazása "a körjegyző kizárólagos tetszésétől függ". Az állás betöltése tehát még mindig ma-