Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950
A. szervezeti hovatartozás kérdésében elfoglalt különböző álláspontok azonban magának a gazdasági és társadalmi életnek legalapvetőbb igényeit nem érintették. Mindenekelőtt akció indult a két kisközséget összekötő közút megépítésére, amelyről bizonyos területek kisajátításával 1882. június 18-án hoztak határozatot; s e célból megfelelő ösaszeget állítottak be a következő évi költségvetésbe. 1884. február 11-én Alsó-Józsa képviselőtestülete határozta el, hogy a község északi oldalán "a Kiskert kaputól az Unokakert végéig" utat készített, mert a rossz útviszonyok lehetetlenné teszik a mindennapi kapcsolatok fenntartását. A körjegyző megállapítása szerint "az csak nem járja, hogy két egymással összekapcsolt, egy lelkészt, egy jegyzőt tartó két község egyik helyről a másik helységbe ne utazhassék," "arról nem is szólva, hogy Balmazújvárosra, vagy Hajdúszoboszlóra milyen nehézkes a gyümölcs elszállítása, amiből " a lakosság magát fenntartja." Az útviszonyok az okai annak, hogy minden terméket kénytelenek kizárólag Debrecenben értékesíteni, vagy Szentgyörgypuszta bérlőjének eladni, aki kedvezőtlen feltételeivel károsítja a lakosságot. A községek mindegyike nehéz anyagi helyzetben volt. 1882ben 23 %-os volt a községi pótadó, amely 1900-ban már 56 %-ra emelkedett Alsó-Józsán mig Pelső-Józsáé 1882-ben 31 %-os, 1900-ban pedig 39 %-os de 1910-ben előbbié 130 %-ra, mig az utóbbié már 68 %-ra ugrott. Ilyen nagy költségvetési megterhelés mellett kevés beruházási lehetőség mutatkozott. Sokan csak a zárszámadások vitáján vették tudomásul a költségvetési és pótadóval fedezendő hiányokat. Többek között Pelső-J ózsa képviselőtestületi ülésén 1882 március 10-én az egyik tag a zárszámadást elutasította azzal a megokolással, hogy a költségvetési tárgyaláson nem vett részt; észrevételeivel többen azonosították magukat. Az ülésen az ilyen természetű megjegyzéseket természetszerűleg visszautasították, mert minden panasztevőnek joga lett volna a költségvetési tárgyaláson részt vennie. A beruházások - éppen az alacsony összegű költségvetés miatt - csak kisebb feladatok megoldására korlátozódtak. 1882. június 18án például "építkezés" cimen uj rovatot nyitottak községháza kialakítása céljából, mert a község "most olyan ronda lyukakat kénytelen bérbe fogadni, hova mindig félve lép be minden ember", állapították meg az ülésen mindkét község részéről. Ezen túlmenően a foglyok részére AlsóJózsán börtönt is akartak épiteni s mindkettő megépítéséhez földterületet, házhelyet kell vásárolni. Évtizedeknek kellett eltelniök ahhoz, hogy az