Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

E fejezet kizárólag a köagazgatás szervezetét kivánja ismertetni, tekintettel arra, hogy a község történetének gazdasági és a társadalom politikai, művelődésügyi, demográfiai viszonyait Szűcs Ernő tanulmánya mutatja be. Helyes volna a közigazgatás tevékenységének sok oldalára rávilágítani, s egyáltalán feltárni a község politikai szervezetének feladatköréből eredő mozzanatokat, összhangban a község struktúrájával, erre azonban a terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőség. Mindezek miatt csupán a közigazgatás felépitésével, a hatáskörök megoszlásával és időnkénti változásával kivánunk foglalkozni. A. mai Józsa nagyközség történetében az utolsó század első éveiben alakultak ki a további kibontakozás feltételei; kedvezőtlen körülmények között indult meg a két település közös élete, a két község múltjából adódó nyomasztó nehézségeket csak állandó harc közben lehetett leküzdeni. Valójában csak a felszabadulás után kibontakozó társadalmi változások kovácsolták össze a két települést. A két község egységes közigazgatásának irányítását felülről kormányrendelettel, a lakosság megkérdezése nélkül döntötték el száz évvel ezelőtt, amikor még korlátlanul érvényesültek a feudális korból átmentett széthúzó erők és ezek átöröklődtek a tőkés társadalom világába, hogy hosszú éveken át éreztessék hatásukat néha még a szocializmust épitő község életében is. Józsának az 1870-es évek elején sajátos helyzete volt, a település akkor még két önálló, egymással bármely kapcsolatot nélkülöző egységből állt. A két községrész lakossága egymással alig tartott kapcsolatot, más hagyományokat, termelési szokásokat követett, más. volt a település rendje, a lakosság származási összetétele, életformája. Az egyik szőlő- és gyümölcsöstelepitőkből alakult egységes közigazgatási szervezetté, a másik szilárdabb formát követett, lakossága inkább földmüveléssel foglalkozott, s bármennyire is differenciáltan élt, mégis inkább helyben kereste meg kenyerét, vagy munkásként a közeli nagy városban: Debrecenben talált munkalehetőséget. Egyetlen vonás azonban mindkét település lakosságát jellemezte, nevezetesen az, hogy a családok évtizedeken át helyben maradtak, elvándorlás jelei alig mutathatók ki. A közigazgatási szervezet megalakulása után szinte folyamatos növekedéssel találkozunk, ami semmiképpen sem magyarázható a természetes szaporodással, hanem kifejezetten beköltözésre utal, amelynek robbanásszerű felerősödését az 1880-as évek közepétől maga a közigazgatás igyekezett meggátolni. A két község a magyar települési rendszeren belül külön-