Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története
de alapvetően semmi sem változott, mert a határnak 10 év múlva is 6 2,4 %-a a két nagybirtokos kezén maradt. Józsán nem jelentett megoldást a kisparcellás bérleti rend szer sem . A. feles szántó, harmados, negyedes föld néhány községben enyhített a saját tulajdonnal nem rendelkezők nyomorán, A gazdák a kapásnövényekkel bevetett földeket harmadába, negyedébe adták bérbe, / ha a sorközt ekekapával meghúzatták, akkor adták negyedébe/, de ilyen földhöz jutni nehéz volt. Akik mindenáron bérletre akartak szert tenni, a bérbeadónál még külön ledolgozási munkát vállaltak : maguk személyére /fuvarozás/ vagy feleségük, gyermekük munkaerejét ajánlották fel /takarítás, házkörüli munka, liba, disznó, pásztorkodás/. A gazdák azonban, ha csak tehették, nem adták bérbe a földjüket, sőt napszámost is csak a legszükségesebb mértékig alkalmaztak. Józsán 1935-ben mindössze 91 kh bérlet volt, s ebből is egy 2 2 kh-as tagban, egy idegenből /13/ . , jött bérlő kezén. Néhány józsai a balmazújvárosi határhoz tartozó Steinfeld birtokon jutott bérlethez. A nincsteleneknek - mivel sem földtulajdonhoz, sem bérlethez nem juthattak - más munkaalkalom után kellett nézniük. A XIX. szá zad utolsó harmadában folyó gát és vasutépitkezéseknél lehetőség nyilt a kubikus munka, vállalására, de ezek építése - szinte egyidőben a köz ség telítődésével /L. népesség alakulása részt! / megszűntek. A ma élő józsaiak nagyapái, dédapái építették pl. Tunyogmatolcsnál a Szamos gátját. A XX. századnak, inkább csak a második évtizedében meginduló országutépitéseket, - amelyek hasonló munkavállalásra adtak volna lehetőséget - rendszerint a gazdasági válságok éveiben / 1911-12, 1929-33/ végeztették. Kétségtelen ezek az útépítések valamelyest enyhítettek a válság nyomorán, de "inségmunkás" azaz leszorított bérek mellett végeztették, igy a dolgozók ugyanazt a munkát alacsonyabb bérért végezték. 1940-ben ugyan jól kerestek a községünkbeliek a Debrecen-Polgár közötti országút korszerűsítésének, de ennek me g sajnálatos politikai következménye lett. /L. a mozgalomról szóló részt/ A saját falujában munkát nem találók gyakran arra kényszerültek, hogy családjuk eltartására Szatmár, Szabolcs vármegyékben keressenek napszámmal pénzt. Tiszaluc, Szerencs, Taktaharkány határában pedig répaegyelést és szedést végeztek. Más alkalmakkal aratást, cséplést igyekeztek vállalni a józsaiak a környező községek határában lévő uradalmakban. Ez a próbálkozás sem járt mindig sikerrel, mert pl. 1924. július 1-én jelenü a Hajdú vármegyei Gazdasági Felügyelőség,
