Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A lélekszám vizsgálata során leszűrtük azt a tapasztalatot, hogy a község nagyjából a századfordulóra telitödött. Napjaink eseményei azonban igazolják, hogy csak viszonylagos túlnépesedésről beszélhetünk vagyis arról, hogy az adott kor termelési technikája, méginkább tulajdonviszonyai nem tették akkor lehetővé a további lélekszám növekedést. Mig az 1890-95-ös években e

gy józsai lakosra átlag 0,94 kh föld jutott, addig ez az arány 1949-re 0,65 kh/l főre romlik. Ráadásul a határ döntő többsége a két nagybirtok kezén volt, s igy a valóságos helyzet az előbb közölt adatoknál is rosszabb. 1920-ban a községben lakó 3290 lakosra a két nagyobb birtoktestet kiszakítva a határból / /2617-1999-618/, 618 kh jutott, azaz 0,18 kh, amiből nyilvánvaló, hogy nem volt biztosítva a megélhetés. Az előző részben /L. földmüvelésről szóló részt!/ szóltunk már arról; 1925 előtt a parasztság kezén a határnak csak 23,5 %-a volt. Századunkban Józsára alapvetően jellemző a törpebirtok, az alig néhány holddal rendelkezők, vagy a teljesen földnélküliek nagy száma. 1935-ben a 434 törpebirtokos mellett /1 kh-nál kisebb terület volt az övék/ 346 olyan "gazda" élt, akik 5 holdon aluli "birtok"-kal rendelkeztek, s ez az együttesen 780 "birtokos", mindössze 890 hold tulajdonosa volt. Emellett az átlagban 1,1 kh-dal rendelkező "birtokos" kategória mellett két évtizeden keresztül nőtt a földtulajdonnal egyáltalán nem rendelkezők száma is. I ^ A lakosság döntő többségét alkotó mezőgazdasági foglalkozású közül 1900-ban a 353 "birtokos"-sal egyidőben- 580 mezőgazdasági munkás 55 cseléd és napszámos élt a faluban, tehát az alkalmi munkából élők száma majd kétszerese volt a "gazdáknak". 1920-ban 117 önálló gazdát tartottak nyilván, ugyanakkor a mezőgazdasági munkások 1075ös létszámmal képviselték magukat és még 29 cseléd egészítette ki a nincstelenek táborát. 1930-ra az önálló gazdák száma nőtt. Ezzel kapcsolatban kell szólnunk az úgynevezett "Nagyatádi" földreformról, méginkább annak józsai lefolyásáról. A XIX. század utolsó és a XX. század első másfél évtizedében lejátszódó hatalmas arányú kivándorlás az uralkodó osztály szempontjából egy biztonsági szelep szerepét is betöltötte, mert a válságok hatására forradalmasodó nincstelenek másfél milliós tömegét csapolta le,