Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

Végső soron a természetes szaporodás, ha valamelyest le is lassult, évi átlagban még mindig 48 maradt /L. II. számú táblázat adatait/, tehát a csökkenéshez egy nagyarányú elvándorlásnak kellett bekövetkeznie. Azért kell elvándorlásról és nem kivándorlásról beszélni, mert a század első évtizedében tetőződött ugyan az Amerikába való kivándorlás, amelynek eredményeként másfélmillió honos "tántorgott" ki az országból, itthon nem találva megélhetést, de az egykori alispáni jelentések 1904-1915 között összesen 4 józsait emlitenek mint kivándorlót, s ilyen szempontból legkedvezőbb a megyében a mi községünk statisztikája. ' ^' Tehát nem a kivándorlás apasztotta le Józsa lakosságát, hanem az ideköltözöttek a munkaalkalom reményében csalódva költöztek vissza eredeti lakóhelyükre, majd a valamelyest javuló helyzet következtében 1907-től ez megfordul ugyan, de az 1910-ig hátralévő három évben már nem pótlódik az előző veszteség, bár a születések száma is emelkedik. Az 1910-1920 közötÜ évtized számos megpróbáltatást rejtett magában. Az 191x-ben és a következő évben ujabb válság volt. Ennek elmultát követően 1914-ben ugyan az időszak legmagasabb születési száma: 158, egy ujabb népességnövekedés megkezdődésének előjele, de csak előjel marad. Az 1914-es kolerajárvány még elkerüli a községet, de 1915ben már 22 áldozatot szed. A katonai behivások miatt a 150 körüli születés szám előbb majd felére, 1917-től közel harmadára csökken. Ez utóbbi évtől megszűnik a természetes szaporulatnövekedés s a háború végéig fokozódóan természetes csökkenés van. /1915-ben 2, 1916-ban 6, 1917ben 18/, pedig a hősi halottak, a háború áldozatainak anyakönyvezése sem történik meg rendszeresen és idejében. Igy például az egykori alispáni jelentések a háború három első évéről mindössze 21 józsai áldozat/7/ .. rol írnak, pedig ezek szama meghaladta a nyolcvanat. Ebben az évtizedben ismét eltér egymástól a két település lélekszám alakulása. AlsóJózsán 176-os növekedés /16%/, Felső-Józsán 89 fős csökkenés /4,1%/ tapasztalható. A háború utáni évtized a nyitó 1920-as évhez viszonyítva 18,05 % emelkedést hoz, amely egyrészt a háború alatt elmaradt házasságkötések eredménye is, másrészt számos nyugdíjasnak és közszolgálati alkalmazottnak letelepedéséből származott /L. az iparról szóló részt/. Ezt követően 1930-tól nagy visszaesés következik be, aminek magyarázatát a betelepülés leállásában, s a válság-teljes évek következtében is lelassuló születés számba láthatjuk. Igy 1930 és 1941 között a már előző évtizedben egyesitett két Józsa összlélekszám emelkedése 134, ami 3,45 %-nak felel meg, s ezzel a vizsgált időszakok közül a harmadik