Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

részét - a bányászokat és a hadianyag gyártó üzemek munkásait 1915től már leszerelte, illetve mentesítette a frontszolgálattól, addig a kisiparosokra ezt a kedvezményt a háború egész menete alatt sem terjesztette ki, söt a nagy vérveszteségek miatt és a vélt győzelem érdekében fokozódtak a katonai behívások, ami egyre több kisiparost érintett. Igy válik érthetővé 1917-re az iparosok számának 50 %-os csökkenése. De ezt okolja meg a háború alatt egyre fokozódó nyersanyag hiány is. Több szakmának nem maradt egyáltalán képviselője a községben /L. IX. sz. táblázat megfelelő rovatait I / A. kézműipar helyzete a háború után is tovább romlott /pénzromlás, nyersanyaghiány/, s csak lassan 1920-tól mutatkoznak kezdeü jelei a termelőmunka beindulásának. Előbb a gazdálkodás szempontjából fontos szerszámokat is készitő ácsok, valamint a géplakatos, kerékgyártó szakmák élednek, majd a cipész-csizmadia stb. ágazatok is. Tulajdonképpen 1925 végével következik be a stabilizáció, de az eredmények ideiglenesek, mert mint ismert 1929-re bekövetkezik a gazdasági világválság, s hosszan elhúzódva az iparosok számát megtizedelő. A világválság első éve után, 1930-ban még 77 iparos van Józsán, de 1933. végéig ez a szám rohamosan csökken, hogy 1934-től ismét emelkedni kezdjen, 1937ben az uj válság jelei mutatkoznak, s ennek nem kis szerepe van abban, hogy 1938-ra az ipari foglalkozásúak ismét kevesebben vannak, bár az 1900-tól eltelt harminc év alatt több mint kétszeres létszámnövekedés következett be községünkben, az iparban dolgozók számában /35-ről 77-re/. Számos olyan ágazatban dolgozó iparos is megtelepedett közben a községben, mint amilyen 1900-ban még nem volt. Az 1930-as népszámlálási adatokat szemlélve azt is meg kell állapitanunk, hogy a 38 önálló mester 31 segédmunkást, 7 tanoncot és 1 szolgát, összesen 39 alkalmazottat tartott, tehát e tekintetben is változott a helyzet, mert az egy műhelyre jutó századelei 0,7 segéderő helyett akkorra már több mint egy egész segéderő volt alkalmazásban /1,02/. Ugyanakkor a lakosság osszkeresők számán belül a század elei 2,96 %-ról az ipari keresők arányszáma 4,87 %ra emelkedett. A II. világháborúban néhány eltéréssel ismétlődtek az 1914 18 között tapasztaltak, de sajnálatos uj jelenség volt a zsidó kereskedők és iparosok deportálása, akik közül számosan életüket is vesztették. A háborút követően a megindulást nehezítette az anyaghiány, majd az ország gyáriparának örvendetes fejlődése, de adminisztratív okok miatt Is csökkenni kezdett a helyi kézmüiparosok száma, és az 50-es évek végén 6 vas és fémszakmában dolgozón kivül 10 építőipari, 9 faipari,