Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

gyakorolt uj iparpártoló eljárás is, amely jóformán teljesen megszüntette a kézműipar állami támogatását, sőt olyan gyárjellegü iparágazatokat kez/ 52/ dett dotálni, pl a textilipart, amely számos kisiparost tett tönkre. ' Igy kap magyarázatot az a tény, hogy 1900-ban még 35 iparos volt Józsán, de 1904-1906- között számuk jelentősen lecsökken /V. ö. IX. és X. számú táblázatok adatalt/. Ha az ipartestüleü kimutatásban lévő 1316-14 mester adatait kétszerezzük is / megokolást 1. előzőekben/, akkor is nyilvánvaló a hanyatlás. A helybeli iparosok helyzetét rendkívül nehezítette a válság általános hatásain túlmenően, hogy 1906-ban nagyon rossz volt a szőlőtermés, igy a község lakóinak vásárlóképessége az általánosnál is jobban csökkent. Az évtized végére, 1907-től 1910-ig javult a helyzet, s a kezdő évhez, 1900-hoz viszonyítva 22,8 %-os iparos létszámgyarapodás állt be. Változatlanul jellemző 1910-ben is, hogy az iparosok legnagyobb létszámú csoportját még mindig a vendéglősök alkotják. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy a "vendéglősnek" minősítettek döntő többségét Józsán olyan szatócsok alkották, akik italmérési engedéllyel is rendelkeztek. Másik jelenségként állapithatjuk meg, hogy kétsze— reskre nőtt a cipészek és csizmadiák száma. /L. X. számú táblázat/. Ez annál rendkivülibb, mert a megye más településein általában csökken ezen iparágat űzök száma. Ez Józsán az I. világháborút követő első évtizedet leszámítva nem tapasztalható, sőt számuk 1935-ben még mindig öt, s csak 1938-ban esik vissza a századot nyitó számra, háromra. Lényegében tehát 1900 és 1938 között a cipész-csizmadiák száma nem csökkent, sőt ez időhatáron belül még létszámgyarapodások is tapasztalhatók, különösen 1910-ben és 1935-ben. A cipész-csizmadiákhoz hasonlóan jelentősen megnőtt a hentes és mészárosok, az egyéb élelmezési szakmában dolgozóknak és az építőiparosoknak a száma. Ez utóbbi esemény azonban korántsem a falu felfokozott építkezésével volt kapcsolatban, hanem ezen iparosok jórésze ács képesítéssel rendelkezett ugyan, de a mezőgazdaság számára állitottak elő különböző faeszközöket. Nagyobb részük Eelső-Józsán telepedett le, s itt 1900 és 1910 között számuk 1-ről 6-ra emelkedett. Érdekesség, hogy ugyanakkor a csizmadiák mind Alsó-Józsán éltek. Ezt a nehézségek ellenére is felfelé ivelődést törte derékba az I. világháború, illetve részben megakasztotta már az 1911-ben és 1912/53 / ben tapasztalható válság. ' 1911-ben jelentősen emelkedtek a nyersanyagárak, a szállítási költségek és az igy már nehéz körülmények között élő kisiparosokra suj-