Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

Szerkesztők megjegyzései

Egy 1937-ben megjelent Hajdú vármegyéről szóló monográfia a Józsáról irt néhány sorát a következő szavakkal kezdi: "Tulajdonképpen történelme nincs is, " Az ellenforradalmi korszak történelem szemlélete szerint nem is volt, mert itt az adott időben nem éltek előkelő, s származásukat évszázadokra visszavezető arisztokrata családok, de élt sokezer dolgos, becsületes ember, akik egy talpalatnyi földön lábukat megvetve, küzdve egyszerre elemi csapásokkal és társadalmi igazságtalanságokkal, s bár soraikat megritkította a nagyarányú gyermekhalandóság, gyakran a legelemibb - napjainkban már magától értetődő, hogy ezek megvannak - egészségügyi, hygiéniai követelményekkel sem rendelkeztek. Mégis helytálltak, s győztek. E nép erőfeszítései, a mi felfogásunk szerint történelem, s inkább történelem, mint az előző reakciós szemlélet. Az előző gondolatsorból is leszűrhető, a népnek tulajdonába kell vennie a multat is. A felszabadulás után, a népi demokratikus forradalom folyamatában először a földek, majd az üzemek, gyárak kerültek népi-nemzeti tulajdonba. De ahhoz, hogy valóban magunkénak érezzük és tudjuk az országot, fel kell tárni a mult eseményeit, a dolgozó nép szerepét, tettét, küzdelmét is. Lényegében ez történik most egyszerre több szinten, s ezek közül nem lebecsülendő feltáró, értékelő munkát folytatnak a helytörténészek, egy-egy község történetével, vagy egy-egy üzem /tsz vagy gyár/ eseményeivel, egy-egy megye agrár- és munkásmozgalmával foglalkozó szakemberek és lelkes adatgyűjtők. Kolleküvánk vállalta, hogy Józsa nagyközség történetét meg irja, bár több nehézség állt előttünk. Egyrészt a határidő tul rövid volt, s ezért a szükséges kutató munkát fokozott intenzitással kellett végezn Ennek ellenére feldolgoztuk a Párttörténeti Intézet, az MSZMP HajdúBihar megyei Bizottság Archívumának, a Hajdú-Bihar megyei és Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárnak, valamint a Déri Múzeum Adattára Józsára vonatkozó iratait, több korabeli sajtót, számos forrásértékű kiadványt és csak tört százalékban, inkább csak a problémára felhívó jelleggel vettük figyelembe a visszaemlékezéseket. Második nehézségünk ugyancsak a kutató munkánk során jelentkezett; nevezetesen az anyag tul szórványosan, töredékesen volt megtalálható a fent jelzett helyeken, amely nehézségen csak a szokásosnál is körültekintőbb munkával tudtunk valamelyest segíteni.