Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
É. Kiss Sándor: A hajdúhadházi „Ócska” templom
elhagyott házaké 2. Népessége 500-650 lélek lehetett, akkori viszonyok szerint sok. Az 1553-54. évi összeírás szerint viszont Hadházon már 35 telek állt üresen, s ezek közül a jobbágyság húszat nem a török hódítás, hanem egyik részbirtokos, Serédi Gáspár bánásmódja miatt hagyott el. Még 1572-ben is 66 háza volt, a század végére pedig néptelen hely." A település előtti Hadház sorsát végleg az 1594. évi tatárdúlás pecsételte meg. Szatmár, Szabolcs és Bihar területén, ahol sáska módjára a krími tatárság elvonult, falu nem maradt bántatlanul és épen. Minden lakott helyet feldúltak, hamuvá égettek. A lakosokat, akik idejében el nem futhattak, vagy levágták, ,,vagy rabláncra fűzve barmaikkal együtt kihajtották az országból".'" Amikor a hajdúk Hadházt birtokukba vették (1606-11), többnyire romot, pusztaságot, s néhány családot találtak az egykor virágzó település helyén. Nemcsak a falut építették újjá, hanem a harcos idők dúlásaiban megrongálódott templomot is, s a helyét hitvallást követő reformátusok szertartásainak megfelelően használatba vették. A templom eredetileg természetesen római katolikus egyháznak épült, s a reformáció idején lett reformátussá. A reformáció megindulása Debrecenben Bálint pap nevéhez fűződik, kit 1536-ban Debrecen új részbirtokosa, Enyingi Török Bálint és felesége Pemfflinger Kata, a reformációval rokonszenvező Mária királynő egykori udvarhölgye, a ,,leona lutteriana", a lutheránus oroszlán hozott magával." Debrecenben és környékén mégis a kálvini irányzatú reformáció terjedt el. A folyamat befejeződését jelzi az 1567. február 24-i zsinat, melyet Méliusz Juhász Péter hívott össze. Ezen a tiszántúli és tiszáninneni részekből megjelentek 17 esperesség szeniorai, több-kevesebb lelkészei, s elfogadták a Bullinger által 1566-ban készített II. helvét hitvallást, melyből később Kálvinnak Magyarországon levő összes hívei hivatalos elnevezésüket nyerték. 12 A 17 esperes közt ott volt a debreceni, a nyíri és a böszörményi is. A három közül Hadház valamelyikhez feltétlenül hozzátartozott, s így el is fogadta a II. helvét hitvallást. A templom XVII. századi történetére és sorsára vonatkozólag okleveles adatunk nincs, s ennek különös oka van. A XVII. sz. vége felé a város jegyzőkönyvei, amelyekbe az egyházra vonatkozó eseményeket is bejegyezték, megsemmisültek. Bartha Gergely népszónok 1 ' a város protocollumait és okiratait az ellenség pusztításaitól óvandó, az erdőn elrejtette. Kocsisa kincset vélvén a ládában rejteni, felása azt, és midőn a reménylett kincs helyett csak beírott papirosokat talála, bosszúságában elégette. Figyelmet érdemlő a Városi Tanács akkori hatóságára nézve, hogy a leveleket elégető kocsis a tanács által halálra ítéltetett, de az ítélet alól a népszónok vétója által felszabadult.''' 9 Zoltai Lajos : Birtokosnemes urak és jobbágynépség . . . Debreceni Képes Kalendárium, 1908. 112. A továbbiakban DKK. 10 Zoltai: DKK. 1908. 104. 11 Nagy Sándor: A Debreceni Kollégium (Debrecen, 1940.) 12. 12 Dr. Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. (Bp. 1907.) 104. 13 Népszónok, fürmender, latinul tribunus plebis, választott tisztségviselő, a nép közbenjárója, érdekeinek képviselője a tanácsban. 14 Emi. 1872.
