Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója

4. kép. a. A pecsételőlap képe náljanak; határozottan, és tudatosan, 's jó akaratunkból meghagyjuk: hogy egy jeles, és vitéz érett korú, veress öltönyt, fejér darutollakkal, 's őszvefoglalt drága kövekkel felékesített, és gyöngyökkel hellyel-hellyel felczifrázott fekete főveget viselő, megaranyozott karddal fel övedzett, bársonnyal bevont, arannyal ékesen kicsinosított Királyi-székben, komoly méltósággal, összetett kezekkel űlő, egy felől vértől pirosló kivont szabjával, más felől meg aranyózott buzogánnyal ellátott, a' fejedelmi méltóságnak mint egy eleven képét ki ábrázoló hősnek képe legyen, pecsétjők (:czimerők:) mely ezüst, vagy réz, vagy más érczbe ezen körirattal Pro Deo et Patria (a fordításban a körirat idézőjelben áll) bemetszetvén, azzal mint hiteles pecsétjükkel 's zöld viaszai pecsételjék meg mostantol fogva minden ezután kővetkező időben, minden 's akármely ügyben