Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Benda Kálmán – Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharcról

Benda Kálmán-Kenéz Győző Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól Az 1604. október 15-i álmosd-diószegi csatával induló Bocskai-szabadságharc kitörésének és első hónapjainak történetéről a legutóbbi időkig csak nagyon keveset tudtunk. Bocskai István bizalmas iratainak előkerülése ugyan néhány fontos kérdésre világosságot derített, így mindenekelőtt a török portával folytatott tárgyalásokra (Nagy László, Okmányok a Bocskai-szabadságharc idejéből. Hadtörténelmi Közlemények 1956, 2. sz. 291-331. 1.), más vonatkozásokban azonban továbbra is sötétben tapogatózott történetírásunk. Hogyan és mikor kerültek kapcsolatba egymással a császár zsoldjában álló hajdúk és az udvar ellen fölkelést szervező bihari nagyúr? Kik voltak a szervezkedés mozgatói az egyik, és kik a másik oldalon? Hogyan történt a hajdúk átállása? Milyen magatartást tanúsított az ügyben a felső-magyarországi megyék nemessége, a kassai főkapitány megpróbálta-e őket Bocskai ellen mozgósítani és ha igen, milyen sikerrel? Mekkora erők vettek részt az álmosd-diószegi csatában, hogyan zajlott le maga az ütközet, s milyen meggondolások késztették Barbiano generálist, hogy a csata után még mindig több ezres seregével minden harci cselekményt elkerüljön és futáshoz hasonló visszavonulásban meneküljön a hajdúk elől? Miként történt, hogy a kezdeményezés néhány hét alatt teljesen kiesett a korábban oly erélyes császári parancsnok kezéből, úgyannyira, hogy az események irányítójából, azoknak szánandó játékszerévé vált? A kérdéseket még folytathatnók, de talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a szabadságharc megindulása körül bőven akadt megválaszolatlan kérdés. Az alábbiakban közlésre kerülő jelentés éppen ezekben a vonatkozásokban egészíti ki lényegesen ismereteinket. Szerzője a Bocskai elleni hadjárat irányítója és végrehajtója, a szabadságharc kezdeti eseményeinek egyik főszereplője, a kassai főkapitány, az olasz Giacomo Barbiano, Belgiojoso grófja, a császár generálisa. Amit elmond, személyesen végigélte, irányító, parancsnoki poszton. Jólértesültsége vitán felül áll, az ő kezében futottak össze a különböző jelentések, a szereplőket pedig mind személyesen ismerte. Adatait egyébként néhány esetben más forrásból is ellenőrizhetjük, s ezek a próbák az egész írás szavahihetősége mellett szólnak. Ugyanakkor persze a jelentésen mindvégig érezhető, hogy írója kívülről, a császár és az udvar oldaláról nézi és értékeli a történteket. A jelentés a Bocskai ellen fölmerült első gyanútól, 1604 nyarától kezdve veszi sorra az eseményeket. Beszámol röviden a kelet-magyarországi általános helyzetről, a mindent megbénító pénztelenségről, a fizetetlen zsoldosok fegyelmezetlenségéről, majd ismerteti Bocskai bizalmi embereinek följelentését, miszerint a bihari főúr Bethlen Gábor közvetítésével a törökkel tárgyal, és árulást forral az uralkodó ellen. A generális ugyan elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki ujjat húzzon a császár nevében általa gyakorolt hatalommal, hiszi is