Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Rácz István: A hajdúkerület 1790. évi követi utasítása

Hitelesen és rendszerezve mutatja ugyanis azt be, hogy az ún. hajdúszabadság Bocskai István kiváltságolása óta milyen változáson ment át. Pontosan tükrözi a hajdúszabadság akkori értékét és jellegét, amely lényegében már egy évszázad óta kikristályosodott s amely 1848-ig nem is változott. Az utasítás részletes tartalmi ismertetését mellőzve csupán arra szeretnénk utalni, hogy a Bocskai István által megfogalmazott szabadság a hajdúk számára csaknem országos nemesi jogokat biztosított. A hajdúkat az armális nemesektől lényegében csak kiváltságuk kollektív jellege különböztette meg. Az országos nemesekhez hasonlóan a hajdúk is adómentességet élveztek és az adómentesség fejében - a nemesi insurrectiónak megfelelően - katonáskodási kötelezettség terhelte őket is. A kiteljesedett hajdúszabadság azonban - az utasítás alapján ezt határozottan megállapíthatjuk - háromnegyed évszázad alatt jelentősen megkevesbedett. A XVIII. század végétől az uralkodó állami adó alá vetette őket: pénzbeli kontributiót fizettek, rájuk nehezedtek a beszállásolás terhei, közmunkákat végeztek s a korábbi harmincad- és különböző vámmentességüket is elvesztették. Önkormányzatuk is sok csorbát szenvedett: fejük fölött hosszú ideig kísértett a kamarai fennhatóság veszélye, amely már tulajdonképpen földesúri alávetettséget jelentett volna; nem is szólva arról, hogy II. József Szabolcs megyéhez csatolta a Kerületet. Mindezeken felül az eredetileg egyetlen katonáskodási kötelezettségük is fokozott terhet rótt rájuk: az ország oltalmára kiállított katonáikat a háborúk befejezése után állandó regementekbe sorolták be, külön újoncokat is kellett állítaniuk, sőt más törvényhatóságok is toboroztak újoncokat a hajdúvárosokban. Végső soron tehát a hajdúk eredeti kiváltsága jelentősen mérséklődött, egyre nagyobb űr választotta el az országos nemesek jogaitól és a társadalmi hierarchiában egyre inkább közeledtek a jobbágyokhoz. Ezt a veszélyt felismerve igyekeztek a maguk külön világát jogilag körülbástyáztatni, falaik közül mindenfajta külső bírói joghatóságot kizárni, és mindenekfölött a szabad hajdú föld fölött való rendelkezés jogát biztosítani. FÜGGELÉK Teleky Sámuel levele a hajdúvárosokhoz Nagyvárad, 1787. márc. 10. Tekintetes nemes Districtus! Méltóztatott eő Felsége ezen nemes Districtusban is bizonyosabb és meg határozottabb lábra állítandó igazgatás módjára és az hat hajdú városoknak is regulatiojára nézve a Felséges Helytartó Magyar Tanátsnak ezen folyó esztendőben, közelebb mult Boldog asszony havának 9-ik napján 1179 numerus alatt költ intimatuma által kegyeimessen rendelni. 1- o. Mind azok a lakosok, valakiknek akár a városson belől, akár a városson kivül saját magoknak házok vagyon, valamint a privilégiumok hasznaiban (a territóriumnak használásra értvén) mostani birtokokhoz képest részeltessenek, ugy azokat követő terheket is azon mértékbe hordozzák. 2- e Minthogy ezen hat városoknak olyan statútumuk volt eddig, hogy a belső telekek birtokosi, amely telekek után való földek a városon kivül lakóknak el voltak adva, azon földeket ezektől vissza válthassák, tehát az illyen telek után tartozzanak lenni bé bizonyított földeknek, appertinentiaknak, a rajta 3 A hajdúk a magyar . 33