Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Benda Kálmán – Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharcról

után föltehetően részletesen jelentette, hogyan sikerült a ,,rebellis" Bocskai katonasága helyett a saját seregét tönkretennie, 1605 január legelső napjaiban Prágába ment a császári udvarba. Minden bizonnyal akkor írta a császárhoz szóló jelentést, melynek elkészítésénél felhasználta megmentett iratait, s melyben megpróbálta megmagyarázni, hogy helyzete kezdettől fogva reménytelen volt. Végül jelentése tudomásul vételét és egyben a felső-magyarországi főkapitányság alól fölmentését kérte. A bécsi Haditanács levéltárában a jelentés nem maradt meg, ránk maradt azonban a császár nevében Barbianóhoz intézett haditanácsi válasz kivonata. A levél elküldésének időpontja 1605. december 29. Őfelsége megkapta a jelentést, amelyben beszámol a felső-magyarországi hadieseményekről és főkapitányi tisztsége alól fölmentést kér - olvassuk a följegyzésben. ,,Őfelsége a jelentésben részletezett szolgálatával és főkapitányi tevékenységével teljesen meg van elégedve, annyira, hogy szívesen venné, ha tisztségében tovább tevékenykedhetnék. Mivel azonban Felső-Magyarország az általa említett szerencsétlen sorsra jutott, s a nevezett tartomány jelenleg nincs őfelsége kezén, hanem a rebellis magyarok hatalmában van, így őfelsége kegyesen hozzájárul a gróf kérésének és kívánságának teljesítéséhez, és eddigi szolgálati beosztása, valamint a főkapitányi tisztség alól fölmenti. De azzal, hogy ha ő császári felsége újból igényt tartana szolgálataira, köteles legyen ezt elvállalni." (Kriegsarchiv, Wien, Hofkriegsrat, Acta. Expedit. 1606. január No. 47.)

1 Rudolf császár és a Haditanács tehát meg volt elégedve Barbiano 1604-es hadvezéri tevékenységével. Talán arra gondoltak a nagy pénzszűkében, hogy a halott katonák legalább nem követelik elmaradt zsoldjukat. így is, még 1606 végén is 25 274 forinttal tartozott a kincstár a volt főkapitánynak és „kompániája" életben maradt tagjainak. (Uo. 1606. Február No. 63.) A jelentés különben arról tanúskodik, hogy Barbiano, ha generálisnak nem is volt valami híres, írói tehetsége vitathatatlan. A jelentés izgalmasan érdekes olvasmány, az események a szűkszavú előadásban valósággal drámai pergést kapnak. Barbiano ért hozzá, hogy a lényegest emelje ki, jól jellemzi a helyzeteket és az embereket, s egyben akaratlanul önmagát is. Szinte látjuk az idegen világban, a számára érthetetlen nyelvű emberek közt elbizonytalanodó, majd megrettent olasz generális egyre fokozódó félelmét; hová lett régi fölénye, mellyel egy országrészt tartott rettegésben? Maga is látja, hogy hiába ráz1 „Von der Röm. Kays, auch zu Hungern und Behaimb Künigl. Majestät etc. Unsers allergnedigsten Herrn wegen, dieselben Ratt und Veldt Obristen in Oberhungern Johan Jacoben Barbiano Graven von Belgiojoso etc. hiemit anzuzeigen, höchsterwente Ihr Kays. M. hetten sein gehorsambistes Memorial, in deme er sowoll umb Erlassung seines getragenen Veldtobristen Bevelchs in Oberhungern, als umb Kundtschaft seines Verhaltens gehorsambist bittet, gnedigist verstanden. Nun wehren Iihr. Kays. M. mitt ermeltem seinem Dienst und petragenen hohen Bevelch nitt allein woll zufrieden, sondern hetten auch gerne gesehen, dass er in solchem noch lenger hette continuiren künnen und mügen. Diweill es aber Oberhungern in dem beruften Unverhofften laidigen Standt und Mutation kummen ist, und gedachte Provintz derzeit nicht in Ihr M., sonder in der rebellischen Hungern Gewalt und Händen, so haben Ihr. M. in gedachtes Graven billiches Suchen und Begeren gnedigist gewilligt, und ihme hierauff ermeltes seines Diensts und hohen Bevelchs, doch nur dergestallt, da hochermelte Ihr Kays. M, seiner zu der Diensten weitter begerten, dass er in allweg schuldig sein soll sich wiederumben bey Ihr M. einzustellen, mit Gnaden erlassen . . ."