Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
T. Mérey Klára: A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaság-történeti kutatásokra
nak azt az ágát ismerem a legjobban, amely mezőgazdaság-történeti jellegű, engedjék meg, hogy az alábbiakban már csupán ezzel foglalkozzam, annál is inkább, mert az ipartörténeti kérdéseket külön előadás taglalja majd. Mezőgazdaság-történeti munkáknak tekinthetők azonban — véleményem szerint — a megye és falu történetek is, hiszen hazánk természeti és sokáig politikai adottságai miatt is ezekben döntő súllyal szerepel gazdaságtörténetünknek ez az ága. Hazánkban az uradalomtörténeti feldolgozások mellett szép hagyománya van a megyetörténetnek. Felszabadulásunk előtt a megyetörténetek jobbára a feudalizmus első időszakával foglalkoztak. (Gondolok Holub József kitűnő Zala megyéjére, Szabó István Ugocsájára, IIa Bálint Gömör megyéjére.) Ez természetes is. A megye ui. mint önálló egység, csak a feudalizmus idején játszik számottevő szerepet. Ekkor még az önellátó gazdálkodás, a közlekedés nehézkessége, majd később az áruszállítás előtt álló elháríthatatlan akadályok, külön országgá, zárt egységgé tették a megyét, és így egy-egy megye gazdaság- és társadalomtörténete több vonatkozásban gyakran elütött még a vele szomszédos megye fejlődésétől is. Ez a különbség később a kapitalizmus korában elmosódott, a vasút megszüntette a távolságokat, a távíró, a telefon lehetővé tette a központi intézkedéseket, a kapitalista államrend érdekében az erők koncentrációját. Ezáltal a hajdani megyei kiskirályok helyébe már központi erők léptek és a megyehatárok többé már nem voltak kis országhatárok is. A feudalizmus utolsó évtizedeiben meg volt még hazánkban a megyéknek említett elszigeteltsége. S ez a tény megkönnyíti a kisebb egységekre lebontható gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásokat. A Dunántúli Tudományos Intézet kutatói mezőgazdaság-történeti feldolgozó munkájukban a megyét tették kutatásuk alapjává. Ennek során született kandidátusi disszertáció Ruzsás Lajos tollából, a baranyai parasztság életéről és küzdelmeiről, s így lett az én disszertációm témája is Somogy megye agrárproblémáinak vizsgálata. Mindkét munka a török kiűzésétől 1849-ig, illetve a kapitalizmus kezdetéig kísérte a mezőgazdasági technika és a parasztság történelmi útját. De megye volt a kerete Simonffy Emil Zala megyei kutatásai egy részének és ugyanígy Kanyar József kaposvári levéltár-igazgató számos mezőgazdaság- és parasztságtörténeti tanulmányának. A délkelet-dunántúli mezőgazdaság-történeti jellegű kutatások sokoldalúságát mutatja azonban, hogy nemcsak megyei, hanem falumonográfiák is születtek szép számban, sőt több olyan várostörténeti tanulmányunk is van, mely mezővárosi problematikával foglalkozva agrártörténeti jelleggel is bír. • A mezőgazdasági vonatkozású helytörténetírás másik ága: az uradalomtörténet is szerepel a délkelet-dunántúli történészek irodalomjegyzékén. Süle Sándor: A keszthelyi Georgicon története mellett egy kisebb tanulmány van kiadás alatt, amelyet én írtam a Hunyadiak somogyi uradalmának történetéről, és most dolgozik Tóth Tibor a kaposvári levéltárban a mernyei uradalom történetén. - A Délkelet^Dunántúlon megjelent mezőgazdaság- és parasztságtörténeti munkájáról az idő rövidsége miatt nincs módomban részletesen beszámolni, pótolja ezt az előadás függelékeként mellékelt irodalomig
