László Gyula: Medgyessy Ferenc életműve (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 16. Debrecen, 1972)

Előszó

Medgyessy Ferenc (1881—1958) a legnagyobb magyar szobrász, Debrecen szülötte. Néhány nagyigényű mú méltatja ugyan munkásságát, de nyilvánvaló, hogy a munkáival való elmélyültebb foglalkozás a jövő nemzedékekre vár. Munkájuk megkönnyítésére tesszük közzé annak a kis füzetnek, könyvecskének szövegét, amelybe Medgyessy évről évre bejegyezte az évi munkáját. A munkák közül nagyon sok lappang, nagy részük — főként a vázlatok — nemzeti gyűjteménnyé nyilvánított egykori műtermében van, a nagy művek jelentős része közgyűjteményben, illetőleg köztéren található. Néhány szót a könyvecske szövegének születéséről. Bár a munkák egy-egy éven belül sorszám szerint következnek, ez általában csak hozzávetőleges. Amint Medgyessy a szerzőnek elmondta, rendszerint szilveszter estéjén vette elő kis könyvecskéjét s adott számot magának az az évi termésről. Néha egy-egy mű elkerülte a figyelmét, nem került bele a jegyzékbe. Szövegközlésünk betűhív, tehát benne maradtak Medgyessy Ferenc jellegzetes rövidítései is. A jegyzéket tintával írta és szóról szóra közöljük, csak igen kevés részlet — mindössze néhány szó — maradt ki, mert ilyen vagy amolyan okból nem bírta a nyomdafestéket. Ez a közlés nem tünteti fel Medgyessy Ferenc halála után bekövetkezett változásokat, továbbá egy-egy szobor tulajdonosának szinte követhetetlen változását. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a Mester halála után a törékeny gipszek egy részét az özvegy bronzba öntetté, ami tehát a jegyzőkönyvben gipszként (gi) szerepel, az azóta időtálló bronzban is megvan. A jegyzőkönyv adatai ilyen esetben inkább a Mester halálakor megvolt állapotot tükrözik. Ezt az állapotot egyébként a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak 1958-ban felvett 33 sűrűn gépelt oldalas lelkiismeretes jegyzőkönyve is rögzíti. A jegyzőkönyvek elkészítésekor az özvegy és dr. Medgyessy Gábor volt a művészettörténészek segítségére. A művekre megfelelő — a jegyzőkönyvvel egyező — sorszámok kerültek, azonban sajnos -— a ragasztó gyatra volta miatt — ezek a sorszámok gyakran leváltak a szobrokról, úgyhogy — amíg nem késő — újra át kellene a hagyatékot leltározni. Azt is itt kell megjegyeznünk, hogy a művész halála után meglehetősen sok terrakotta készült a régi vagy újonnan csinált darabformákról, ezeket Medgyessy nem láthatta már, s ennek ellenőrzésére a terrakották hátlapján be van karcolva a készülésük éve. A kis jegyzőkönyvben — amely az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona — a művek jegyzékén kívül még rövid önéletrajz, kitünte-