Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Függelék

Függelék I. A Zoltai Lajos tudományos emlékülést többen táviratilag üdvözölték. A táviratok közül kettőt közlünk. Székely György elnök, Debrecen, Déri Múzeum. Zoltai Lajos régészeti példamutató munkásságára, a hortobágyi halmok, temetők, középkori templomok lelkiismeretes feltárójára, a hajdúsági bronzkincsek kitűnő publikálójára, a tószegi stratigáfia első bemutatójára mély tisztelettel gondol és emlékét kegyelettel őrzi a legöregebb magyar régész Banner János. Déri Múzeum, Debrecen. Zoltai Lajos emléke előtt tiszteletüket róják le és további múzeumi sikereket kívánnak a szegedi Móra Ferenc Múzeum dolgozói. II. 1969. augusztus 29-én du. 4 órakor a debreceni Köztemetőben Kígyós Sándor, a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője a következő beszéd kíséretében koszorúzta meg Zoltai Lajos sírját: Tisztelt Közönség! Ügy gondolom, mindannyian megilletődéssel állunk most itt Zoltai Lajos sírjánál. A megilletődés nemcsak halála harmincadik évfordulójából fakad, hanem inkább abból a tiszteletből, nagyrabecsülésből, amit Zoltai Lajos iránt érzünk. Sokan vannak még, akik ismerték, akiknek a rá való emlékezés konkrét élményeket, személyes kapcsolatokat jelent. Többségük azonban már csak munkáiból ismeri őt, a sokszor nem látványos, apró munkát végző, fáradhatatlan helytörténészt, Debrecen város és környéke történetének tudós kutatóját, számos apróbb-nagyobb munkában való feldolgozóját, az új utak felé járó régészt, a népélet valóságát látó és kutató etnográfust, a gondos és kora igényei szerint gondolkodó, dolgozó muzeológust, múzeumigazgatót. Elmondhatjuk, hogy Zoltai Lajos munkáiban él, és mai rá való emlékezésünk azt is bizonyítja, hogy élni is fog. Munkássága kiindulópont lett;