Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Komoróczy György: Zoltai Lajos, a „történész, levéltáros”
állapításához, a változások rögzítéséhez figyelemmel kellett kísérni a levéltárban „Fogalmazványok" c. alatt kezelt irategyütteseket, mert a főkormányszékekkel folytatott vitaanyag, a jelentések és a tájékoztatások ezekben a fogalmazványokban rögzítődtek. Ugyanakkor a birtokok hasznosítása tárgyában kiküldött bizottságok a tanács előtt írásbeli jelentést tettek akár az ohati föld értékesítéséről vagy határkiigazításról, s ezek a jelentések hasonlóan nélkülözhetetlen forrásai a birtokpolitika megismerésének. Mindezeken túlmenően a jegyzőkönyvek egészen gondos tanulmányozása tette lehetővé Zoltai számára, hogy a birtokoknak a polgárok közötti hasznosítása, a háztáji loldek kijelölése, a kaszálók kiosztása ügyében hozott elvi határozatokat megismerhesse. Látható tehát, hogy még egy ilyen sajátosan gazdaságpolitikai ügynél sem mutatkozott elegendőnek a kifejezetten gazdasági iratok átvizsgálása, hanem a kutatás körébe be kellett vonni azokat az okmányokat, amelyek e tekintetben a politikai megítélésről nyújtottak tájékoztatást. Minden birtokfelosztásnak, minden bérletnek politikai vonatkozásai is voltak, s e téren a tanács a kiküldött bizottságok jelentései alapján az állami főhatóságok részére előterjesztett fogalmazványokban rögzítette álláspontját. Zoltai érdeme, hogy ezeket az összefüggéseket felismerte, ha nem is lehet teljes mértékben egyetérteni az iratokból levont következtetésekkel, a módszer tekintetében példamutató újítóként áll előttünk. A történetttudomány Zoltai életének idején éppúgy fejlődött, mint ahogy rohamléptekkel halad előre ma, s a helytörténetírás egy-egy kérdésben más álláspontot foglal el birtokpolitikai vonatkozásban is, de az alapvető ügyek Zoltai részéről nyertek tisztázást a levéltári források alapján. Egy új forrástípust kellett használnia a városi gazdálkodás eredménycinek feltárásánál is. Az 1860-as években országosan az volt a felfogás, hogy a számvevőségi iratok használhatatlanok egy bizonyos idő letelte után mind a gyakorlati élet számára, mind pedig a történettudomány szempontjából. Zoltai Lajos ezen a téren messze megelőzte mindazokat a kutatókat, akik a számviteli gazdálkodással később foglalkoztak. Előtte a várospolitika, a városigazgatás és a számviteli ügykezelés összefüggéseit világosan senki sem látta, és még kevésbé tett kísérletet arra, hogy az ilyen természetű kapcsolatokat elemezze. Zoltai fáradságot vett magának ahhoz, hogy végignézze Debrecen városának 1611. óta fennmaradt számadáskönyveit és aprólékosan, tételről tételre haladva elemezze a számadásokból a bevételek és kiadások természetét, azok indokoltságát, a pénzfelhasználás minden ágazatát. Külön értékelte az adókezelést és külön a háztartási jövedelmeket, s ezek sorában első ízben a kishaszonbérleteket. A város széles körű bevételi bázisa a XVI. századtól kezdve kezdett írásos emlékekben ismertté válni, míg a XVII. századtól kezdve már folyamatosan megvannak a számadáskönyvek, habár egyes évek hiányoznak. Kétségtelen, hogy a meglevő számadáskönyveket mind statisztikailag, mind szerkezetileg hasznosan feldolgozta és ezekből a feldolgozásokból sikerült megállapítania a városi költségvetés alakulását a XVII. században. A statisztikán túlmenően még olyan következtetések levonására is volt lehetősége, hogy a gazdasági elszámolások tükrében milyen politikai helyzetet foglalt el Debrecen mind a török hatalom irányában, mind Erdéllyel
