Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Gunda Béla: Zoltai Lajos, az etnográfus
rajzi folyóiratban, az Ethnographiában (1938) megjelent. A tanulmány főleg a hagyatéki leltárak és az osztályos egyességlevelek feldolgozásán alapszik. Nemcsak az egyes ruhadarabokat mutatja be, hanem a különböző társadalmi rétegek és foglalkozási csoportok viseletét is. A kalmárlegények, mesteremberek, nagygazdák, diákok, polgárasszonyok ruhadarabjai mellett megismerkedhetünk a menyegzői, a halotti viselettel, a helybeli iparosok készítményeivel s a távolabbról beszerzett ruhadarabokkal. Rendkívül becses az a viselettörténeti képanyag, amit régi térképek, céhlevelek és más források nyomán közölt. Az okleveles adatok alapján sikerült Zoltai Lajosnak több viseletdarab (kalap, guba) debreceni meghonosodásának idejét rekonstruálni. Ismeretlen részletét tárta fel azoknak a hatósági intézkedéseknek, amelyek az egyes ruhadarabok viselését tiltják. A pásztorkodás-állattartás, településépítkezés és a viselet tárgyköre mellett további értékes anyagot nyújt Zoltai Lajos az etnográfusoknak azokban a tanulmányaiban, amelyekben a debreceni malmok, vásárok, az ételek és italok, temetők és különböző társadalmi szokások történetét írta meg. Néprajzi vonatkozású tevékenységéhez hozzátartozik, hogy szoros kapcsolatban volt Herman Ottóval, részére több alkalommal értékes adatokat küldött. Zoltai Lajos neve ott szerepel azok között, akik Herman Ottó A magyar pásztorok nyelvkincse (1914) c. munkájának anyagát gyarapították. A polihisztor kutató 1909-ben megjelent A magyarok nagy ősfoglalkozása c. munkájának egyik példányát ezzel a dedikációval küldi el segítőtársának: ,,Zoltai Lajosnak hálás tisztelettel Herman Ottó". Azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Zoltai Lajos nevéhez fűződik az első magyar néprajzi tárgyi gyűjtemény felfedezése. Ez a gyűjtemény 1841-ből, főleg a bihari falvakból származott s a Református Kollégium gyűjteményében volt. Amikor Zoltai Lajos néprajzi tevékenységét méltatom azt is el szeretném mondani, hogy több fontos tanulmánya elkerülte a néprajzi kutatók figyelmét, talán azért, mert ezek a tanulmányok nehezen hozzáférhető helyeken, újságokban, helyi folyóiratokban jelentek meg. Ez azonban Zoltai Lajos munkásságának jelentőségét nem csökkenti. Azzal, hogy Zoltai Lajos napilapokban, naptárakban, helyi folyóiratokban tette közzé tanulmányainak jelentékeny részét, hozzájárult ahhoz, hogy minél szélesebb réteg ismerje meg városa múltját, küzdelmes életét. Zoltai Lajos egyszerre volt tudós és népművelő. Viszont igen nagy szükség lenne arra, hogy Zoltai Lajosnak ezek az írásai összegyűjtve minél előbb ismét megjelenhessenek. Munkásságának rengetegében addig is eligazít azonban bennünket Sőregi János kitűnő Zoltai-életrajza és bibliográfiája. Zoltai Lajos Debrecen kutatójáT tudósa és Debrecen egyetemének díszdoktora volt. Szűkebb hazájának eseményeid-társadalmi mozgását, mindennapi gondját-baját, népéletét vizsgálta. Mindaz azonban, amit a múltból felszínre hozott jelentőségében több mint „Debrecen-kutatás". A néprajz Zoltai Lajos feltáró munkájának eredményeit úgy tartja számon, mint amelynek súlya, jelentősége van a magyar népéletkutatás egésze szempontjából. Ha Zoltai Lajos tevékenységét a magyar etnográfia nem veszi tekintetbe számtalan területén homály marad s az ismeretlen foltok nem szűkülnek össze. Aki tudományszakját kissé európai perspektívában is nézi, érzékelheti, hogy amikor hosszú évtizedeken át Zoltai Lajos Debrecenben kutatott, valójában az egész ország tudományos rangjáért dolgozott. Gunda Béla
