Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)

I. Önállóság a bevételek tervezésének, teljesítésének és érdekeltségi rendszerének a türkében. Az itt felmerült közgazdasági problémák

b) A tanácsok apparátusa fegyelmezett, öntudatos apparátus, amelyik igényes arra, hogy rossz, pontatlan tervet ne adjon ki a kezéből . . . c) A tanács testületi szervei a beszámolók értékelésekor nem vették jó néven a terv és a tények közötti jelentős eltéréseket, s ha ilyen előfordult, azért a tervkészítőket elmarasztalták . . . d) A laza terv nemcsak az irányítót, de az irányított szervet is lazaságra ösztönzi, ez pedig az irányító tanács érdekével is ellenkezik. A tanácsok, ezeken belül Debrecen város tanácsa is több ütemben tervezte bevételeit. Mindjárt a költségvetés összeállításakor felső szintű tervezéssel — kivéve a működési bevételeket — összeállította a költségvetés bevételi oldalát. Ez a költségvetési javaslat fontos részeként a tanács testületi szervei, majd a kormányzati szervek elé került. A bevételek jóváhagyása után, de leginkább a költségvetési év első felében, már sor került olyan jelentős bevételek, mint a lakossági adó, vállalati és szövetkezeti adó stb. tételes kimunkálására is. Amíg az első tervezés csak felső szintű és megközelítően pontos, addig ez a második tervezés a felmérhető helyzet alapján már reális. A költségvetési bevételeket reálisan tervezni az egyes bevételi források részletes kimunkálása nélkül nem lehet. A bevételek költségvetésbe való befizetése nem az elsődleges tervezési aktustól függ. A befizetők nem aszerint cselekszenek, hogy a városi költségvetés mit tartalmaz, hogy a városi tanács, illetőleg az országgyűlés mit hagyott jóvá, hanem aszerint, hogy a kivetési eljárás során részükre a tanács illetékes szakosztályai milyen befizetési kötelezettséget írtak elő. A befizetési kötelezettség egy része a másodlagos tervezés előtt már reálisan meghatározható. Pl. a mezőgazdasági lakosság, a ház- és gépkocsi-tulajdonosok, az iparosok, az adófizető szellemi foglalkozásúak adóbevallást tesznek. A bevallásokat a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján az adóhatóságok elbírálják, s kivetik az adót. A kivetésről összesítések készülnek, s már a tárgyév első felében lehet látni Debrecenben is, Budapesten is, hogy a lakossági adókból mi szedhető be. A lakossági adóbefizetés, bár jelentős összeg, a költségvetés volumenének mindössze 9—12 százaléka. A városi tanács jó vagy gyenge munkája ebben a bevételi nemben nagy súllyal esik latba. A jó adókivetéshez ugyanis előzetes és rendszeres adatgyűjtés kell. Több ezer adózó adóköteles jövedelmét reálisan kell kimunkálni. Ez bonyolult dolog. A kimunkáláson százezrek csúszhatnak el! Hasonló a helyzet az adók behajtásában is. Ahhoz, hogy a költségvetés hozzájusson a betervezett és úgynevezett együttesen kezelt adóból származó bevételéhez, az kell, hogy az adóhatóságok a helyesbített előírt összeget szedjék be. Ez anynyit jelent, hogy vagy a) minden adózónak hiánytalanul be kell fizetnie a tárgyévi adót, b) amennyivel a tárgyévi adóból az adózók hátralékosak maradnak, azt az első fokú hatóságnak az előző évi hátralékok beszedésével kell kiegészítenie. A szocialista szektorok, valamint a magánszemélyek befizetései, amelyekből a költségvetési bevételek jobbára származtak, jogszabályi előírások alapján kerültek kivetésre és befizetésre. A jogszabályi előírások a költségvetés országgyűlési jóváhagyása után változhatnak.