Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

43. A Hajdú-Bihar megyei lt. eredeti példányait használtam, jelzetük: IV. A. 502/d. 2. és 3. 44. A helység lakosságát magyarnak mondja már az 1772-ben kiadott Lexicon locarum populosorum is, jóllehet több más Szabolcs megyei helységet idegen nyelvűnek jelez. (Id. mű 310. 1.) Vályi András szerint „Népes hajdú város Szabolcs vármegyében, lakosai óhitűek és reformátusok". (Magyarországnak leírása. Buda, 1796. I. 513. 1.) — Nagy Lajos a hajdú kerület egészéről írja: „Incolae sunt omnes Hungarie". (Notitiae Buda, 1828. 338. 1.) Fényes Elek ugyancsak a hat városról: „Nyelvökre nézve mindnyájan tiszta magyarok" (Magyarországnak ... mostani áliapotja. Pest, 1839. V. 152. 1.). Néhány évvel később: „89 görögöt és 414 zsidót kivéve a többi 66 018 mind magyar" (Magyarország leírása Pest, 1847. 476. 1.). — Érthetetlennek láfszik ezek után, hogy a hajdúdorogi anyakönyvek 1812—1821 között beiktatott „Natio" rovatában csak három megjelölés fordul elő: „Ruthenus", „Valachus" és főleg a reformátusoknál „Zingarus" (!) — magyar egyetlen egyszer sem. Valójában azonban ez is annak bizonyítéka, hogy c bejegyzésekből ezúttal sem különböző etnikumokra, hanem liturgiái vagy egyházszervezeti eltérésekre kell következtetni. Lehetetlen volna, hogy a magyar neveket viselő és magyarul be szelő, majd a magyar szertartási nyelvért annyit harcoló dorogi lakosok közül egy se tartotta volna magát magyarnak ! Ugyanebben a rovatban szerepeltek különösen a római katolikus vagy református vallásra utaló bejegyzések is. Később. 1821 után a rovat elnevezése megváltozott s már csak a vallás bejegyzésére szolgált. E furcsa kettősséget jelzi az is, hogy az anyakönyveket a munkácsi egyházmegye előírásainak megfelelően 1812-ig cirill betűkkel vezették, de a halálokat és más adatokat is. a papok részben magyarul írták be. Mindez igazolja a kérdés összetettségét és figyemeztet az elhamarkodott következtetések veszélyeire. Ezért nem biztos, hogy a kecskemaszkos szokás délszláv hagyományok továbbélésére vezethető vissza. Vö. Újváry Z. : A kecskemaszkos szokás Hajdúdorogon. DMÉ 1965. Debrecen, 1966. 223—240. 1. — Megalapozatlan vélemény, hogy „Brankovics és testvérei korából (1439) szép dinári típusokat lehet itt látni". (Fcrdinándy M.—Gogolák L. : Magyarok és délszlávok Bp., 1940. 20. 1.) A kérdést józanul szemléli és a számottevő rác etnikum jelenlétét cáfolja: Dankó I.: A hajdú ethnikum kérdéséhez. DMÉ 1958—1959. Debrecen, 1960. 77—82. 1. 45. Az adatok forrása: O. L. Htti lt. Acta Sanitatis Lad. E. Fasc. 4. N. 28./ I—II. Feldolgoztam: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása c. dolgozoatomban. (Megjelenik a Népességtudományi Kutató Intézet közleményeiben.) 46. O. L. Károlyi es. lt. Pestisre vonatkozó iratok. 47. Idézett kéziratom alapján. 48. Hajdú-Bihar megyei lt. IV.. A. 502/d. 4. és 5. 49. Hajdú-Bihar megyei lt. IV. A. 502 b. 70. csomó számos a népszámlálás végrehajtásával összefüggő iratot tartalmaz, az eredményeket feldolgozó összesítő táblák nélkül. 50. Az első magyarországi népszámlálás ((1784—1787. Szerk. Danyi D.—Dávid Z. Bp., 1960. 389. 1. — Thirring G. : Magyarország népessége II. József korában. Bp., 1938. 51. Hajdú-Bihar m. lt. V. A. 107/a. 1—11. és 107/b. 1—7. — Az adózók száma 1785-ben 668; 1826/7-ben 1027 család valamint 11 zsidó és 37 cigány; 1828 9-ben 1139 család, 10 zsidó és 41 cigány. Érdekes a 4 tized aránya: 1826/7-ben 1027 család közül az 1. tizedben 323; a 2. tizedben 215; a 3. tizedben 262 és a 4. tizedben 227 adózót írtak össze. — Az első népszámlálás szerint Hajdúdorogon 1785-ben 853 háztartás, 1828-ban Nagy L. szerint 921 ház volt, az adókivetési könyvek adatai tehát pontosak és a XIX. század elején a város szinte valamennyi családfőjét tartalmazzák. — Az 1828. évi országos összeírásban (Hajdú-Bihar megyei lt. IV. A. 503/a. 6.) viszont csak 800 családfő szerepel, adatait a népességszám megállapításánál ezért nem tudtam felhasználni. Ugyancsak hiányos forrás: „Summarium Popularis Conscriptionis Oppidi Hajdonicalis Dorogh" (Hajdú-Bihar m. lt. V. A. 102/i. 2.), mert 1834-ben csak 4617, 1835-ben csak 4704 lakos adatait részletezi, holott a város népessége ekkor már elérte a 7000 főt! 52. Schematismus Clcri Agriensis. — Egyik évről a másikra jelentkező indokolatlan változások (például 1829: 7391; 1831: 8420; 1833: 6563 lakos) mellett időnként ugyanazokat az adatokat közlik (1840 és 1841, 1847 és 1848, 1853 és 1854). 1853 előtt a reformátusok száma 6 és 19 között, a zsidóké 23 és 62 között mozgott, ekkor váratlanul mindkettő 150-re ugrott. — A beszélt nyelvet 1820 óta közlik s már akkor és később is mindig „Hungarica". 52. O. L. Filmtár Hajdúdorog anyakönyvei 4624—4630 tekercs. A helységben élő összes vallás híveinek adatait tartalmazza. — Az 1901—1968 közötti adatok forrása: A népmozgalom főbb adarai községenként. Közp. Stat. Hiv. Bp., 1969. 124—127. 1. •— Az 1965. évi népességszám: Adatok Hajdú-Bihar megye községeiről. Debrecen, 1968. 54. V.o. Kováts Z.—Cs. Tóth P.: Csurgói jobbágycsaládok demográfiai viszonyai (1720—1950.) Tört. Stat. Évkönyv 1961—62. Bp„ 1962. 48—89. 1.