Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
5. Hanyatlás, csökkenő természetes szaporulat és egyre növekvő ütemű elvándorlás 1941—1965. Az ábrák a periódusok jellegzetességeit jól szemléltetik. Ha most meg akarjuk vizsgálni a népességszám alakulásának részleteit, legjobb módszernek az kínálkozik, ha az anyakönyvek adatait követve a születések, halálozások és a természetes szaporulat alakulását korszakonként nézzük meg. Az első periódusnak csak 1775—1839 közötti szakaszával foglalkozom, mert az anyakönyvek feldolgozása előtti esztendők viszonyairól előzetesen már szó esett. Ami az adatok vizsgálatánál rögtön szembetűnik, azok a születések rendkívül magas értékei. Az első évtizedekben többször találkozunk 60 ezreléken felüli születésszámokkal. (Csúcsértékük 1781-ben 68% 0 volt.) Ezek az eddigi ismereteink szerint az országos átlagot meghaladó, szinte túlzottan magasnak tűnő adatok Hajdúdorog népének nagy vitalitására engednek következtetni. Reális voltukat a későbbi aöatok is alátámasztják, mert 60%!r en felüli születésszámok nemcsak az 1810-es 20-as években fordulnak gyakran elő, hanem még 1891-ben is 55,l%o> 1891—1900 között pedig 10 év átlagában 51,5% 0 volt aszületések aránya. Természetesen az alapul vett népességszámoknál 17 7 5 és 1869 között kisebb hibalehetőséggel, pontatlansággal számolni kell, ez azonban legfeljebb néhány tizednyi különbségeket okozhat. A születések aránya különben az első periódusban nem változott lényegeden, 1775—80-at kivéve az egész időszakban 54% 0 körül mozgott. Ezen belül egy-egy év adatainak jelentős ingadozásait figyelhetjük meg. Magyarázatuk sokkal nehezebb, mint a halálozásoknál, ahol a járványok idéztek elő különösen 1802-ben, 1806-ban és 1831-ben váratlanul magas értékeket. Közülük országos utat járt meg az 1831. évi kolera, amely Hajdúdoirogon mintegy 500 embert ragadott el. Más években, főleg a gyermekek körében, a himlő kövtelt sok áldozatot. A természetes szaporulat értékei igen változékonyak. Voltak kiugróan jó évek, amikor a váratlanul felszökő születések mellé csökkenő halá'ozás krült, de gyakran alakult fordítva is a mépmozgalom mérlege. így vált lehetővé, hogy három évben 30 ezreléken, 15 évben pedig 20 ezreléken felüli természetes szaporodást 12 évben természetes fogyás váltott fel. A XVIII—XIX. század meredeken fölfelé ívelő trendje tehát nagy arányú hullámzás kiegyenlítődéseként jött létre, Ez még a tízéves átlagoknál is megmutatkozik: 7,0 — 14,7 — 6,9 — 13,6 — 13,0 — 6,8 ezrelék az egyes évtizedek mérlege. Feltűnő a szabályosan ismétlődő értékek játéka, mely mögött aligha találhatunk törvényszerűséget. Hat évtized átlagának azonban már elfogadható az évi 10 ezrelékes (azaz egy százalékos) növekedés, amely azután oly jelentős szaporodást eredményezett. A következő korszakban, 1840 és 1882 között, a népmozgalom kedvezőtlenül alakult. Előidézője nem annyira a születések számában mutatkozó kisebb csökkenés (a tíz éves átlagok 44,6—50,2 (, / ü0 között mozognak), ez önmagában nem okozott volna nagyobb törést a népességfejlődésben. Félelmetcsen megnövekedett azonban a járványos évek száma: 43 év alatt 9 alkalommal okoztak — olykor jelentős mérteű — fogyást, 10 másik esztendőben pedig gyakorlatilag elvitték az egész szaporulatot. Különösen súlyos évek voltak 1848, 1849, 1853, 1854, 1855, 1863, amikor a himlő, „kelevény", „epésláz" és vérhas szedte áldozatait és 1873, amikor a kolera pusztított. Ezekben az években a halálozások többlete a 100 főt mindékor meghaladta, sőt 1854-ben —50,8; 1873-ban pedig —55,0 ezrelékes értéket ért el. A legutolsó ismét országos járvány volt, mely Hajdúdorogon 18 7 2
