Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Az 1543. évi összeírás Dorogon 26 portát talált, ami Szabolcs megye többi helységével összehasonlítva az átlagosnál nagyobb település kereteit adja meg. A legtöbb portát akkor Újvároson számlálták meg (82), majd Nagykálló (77), Böszörmény (67), Nádudvar (65) és Szoboszló (62,5) következett — ezek voltak a megye legnépesebb helységei. Utánuk meglehetősen nag}- űr tátongott, mert a közepes nagyságú helységek csoportjában vezető, később elpusztult Királyteleken már csak 44 portát írtak össze. Doroggal közel azonos nagyságrendű volt Nánás 27, Hadház 23, Polgár 34, Kaba 28, és Nyíregyháza 31 portával. Összesen 25 település tartozott a közepes nagyságúak (21—50 porta) közé, a többi 150 helység 1—20 portájával a kis népességű községek kategóriájába sorolható. Érdekes, hogy az 1543. évi állapot napjainkig nem sokat változott, a helységek többsége ma is ugyanabban a csoportban maradt, legfeljebb a különbségek nőttek meg azóta. Ha most a dikális összeírás adatai alapján meg akarjuk határozni Dorog népességszámát, azzal kell kezdenünk, hogy pontos értékek elérésére nincs sok reményünk csupán bizonyos nagysárgendek körvonalazhatók több-kevesebb valószínűséggel. A számítások elvégzéséhez segítségül kell hívnunk a következő, 1549. évi dika jegyzéket is, amely szélesebbkörű összeírás volt, eredményei jobban megközelítették a tényleges helyzetet. Az előbbitől nemcsak abban különbözik, hogy az adómentes néprétegek (éspedig a bírók, zsellérek, szegények, szolgák, pásztorok és új házakban lakók) adatait is közli, de magára a portaszámra vonatkozóan is jóval nagyobb (vagyis pontosabb) értékeket tartalmaz. Ezt bizonyítják Dorog adatai is: 1549-ben 26 helyett 50 portát s ezen kívül még 3 bírót, 24 szegényt, 5 pásztort és 5 új házat soroltak föl, az összeírt lakosok összes száma tehát 87-re emelkedett. Veres Miklóí gondos vizsgálatai során meegállapította, hogy a dadái és kisvárdai járás helységeiben a mentesítettek különböző csoportjainak együttes száma elérte az adófizetőkét,

3 Dorogon ez az arány kissé alacsonyabb volt. Az átlagosnál nagyobb viszont a portaszám csaknem kétszeres növekedése. (Az ekkor összeírt 185 helységből mindössze 46-ban kétszereződött meg a portaszám. Ezek között vannak azonban a legnagyobb helységek, így Újváros, mely 82-ről 163-ra, Szoboszló, mely 62,5-ről 137-re és Nádudvar, mely 65-ről 132-re növelte portái számát.) Számolva a tökéletesebb felvételből is hiányzó rétegekkel (papok, nemesek, illetve zsellérek, szolgák, cselédek stb.) Dorog népességét a XVI. század közepén 100—120 családra, a szokásos ötös szorzószámmal 5—600 lélekre becsülhetjük. A legújabb történeti demográfiai vizsgálatok alapján azonban lehetőség nyílik a népességszám pontosabb meghatározására. A népesség felét kitevő adózók háztartása vagy inkább házanépe ugyanis kétségtelenül nagyobb, a szegények, jövő-menő zsellérek, cselédek, új házasok családjának létszáma viszont kisebb volt ennél az átlagnál/' Miután a paraszti munkaszervezet itt is megkívánta a nagycsaládok együttműködését, az adózó családfő mögött joggal kereshetjük egy kenyéren élő fiát vagy testvérét és azok családtagjait. Az adózó portával rendelkező családok esetében ezért inkább a háztartásonkénti 10 fő, a zselléreknél és más szegényebb néprétegeknél viszont a négy fő szorzószám indokolt.

5 így számolva, Dorog népességét a XVII. század közepén kereken 7—800 lélekre becsülhetjük. Az 1549. évi értékeket a későbbi dikális összeírások nem érték el, 1555 kivételével nem tüntették fel a mentesítetteket sem. A hullámzó számsorok (1554: 23 porta; 1555: 23 porta, 1 bíró, 11 szegény és 16 elhagyott telek; 1565: 21 porta; 1571: 41 porta; 1572: 42 porta; 1573: 43 porta; 1576: 41 porta; 1578: 29 porta; 1588: 31 porta) alapján úgy tűnik, hogy nem annyira a népességszám, mint az összeírások elkészítésének módja változott időről-időre. (Ezt igazolják egyéb jellegű for-