Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt

sem mentek, éppen azért, mert a vidék általános pusztulásáról megbízható híreik voltaik. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy néhány jobbágycsalád még a legnagyobb veszedelmek és pusztulás idején is meghúzódhat a falu határának természet által védett részein, vízjárások, kiöntések, mocsaras részek, sűrű erdők között. Másrészt az elmenekülés után a '.népesség egy része mindig visszatért rövidebb-hosszabb idő elteltével ősei falujába. Ezt a XVI. század utolsó éveiben szintén elpusztultnak feljegyzett Polgár és Szentmargita esetében bizonyíthattuk is.

h> Ilyen körülmények között került sor arra, hogy 1605-ben Bocskay István a seregei magvát alkotó és kitartó hősiességgel harcoló hajdúságot közös privilegiális levéllel megnemesítve Nánás, Dorog. Varias egész pusztabirtokokra, valamint Sima, Vid, Hatház, Vámospéros területén levő részbirtokaira, Nagykálló mezővárosba és Szoboszlóra letelepítette. Az otthont és földet nyert hajdúság és a Dorogon is esetlegesen minden pusztulás és veszedelem árnyékában meghúzódó kisszámú jobbágy népesség esetleges kontinuitásának és további együttélésének kérdése még további kutatás feladata. JEGYZETEK 1. Lásd Mesterbázy Károly tanulmányát jelen kötetben. 2. A dukátusra lásd Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig II. Századok 92. évf. (1958) 579 és kk. •— A Gutkeledekre 1. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. (Budapest, 1901) 55 és kk., Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza I. A—

CS. (Budapest 1963). 576. Gutkeled birtokok Bihar Vármegye nyíri részein : Bagamér, Bánháza, Csokaly, Csehi, Diószeg, Egyedmonostor, Dorog, Jankafalva, Kágya, Kozmaháza, Kútfő, Nagyér, Pelbárthida, Sámson, Székelyfr'd, Szentpál, Szólátmonostor, Szólátülése, Tulogd, Újlak, Vise. — Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai DMÉ 1962—64 (Debrecen, 1965) 138 és kk. 3. Györffy i. m. 617. — A Gutkeled nem Egyedmonostori ágának Dorog alága 1270-ben tűnik fel külön, amikor a Kozma és Adony alágakkal elosztják a korábbi közös birtokokat: Hazai Okmánytár. Codex diplomatics patrius VII. k. (Kiadják Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Dezső, Budapest, 1876—1891) 124. 4. Fejér, Georgius: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (Budac, 1829—1844) VIII 5. 18. 5. 1312: A Gutkeled nb Báthori ág és Dorog alág birtokegyezsége Fejér i.m. VIII 1 485. 1338: Dorog unokáinak osztályos levele A Zichy család okmánytára (Szerk. Nagy Imre, Budapest, 1887/1. 530.) — Az — egyháza-, telke végződésű helynevekre lásd Györffy György: A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben (in Emlékkönyv a Túrkcvei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára, szerk. Györffy Lajos, Túrkeve, 1961 ;

35 és kk. 1319: Zichy család okmánytára I. 166. 6. Módy i.m. 138 és kk. 7. Pápai tizedjegyzékek (Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia- Ration es coUectorum pontificiorum in Hungária. Budapest, 1885) I./l 349, 365. 8. Módy i.m. 139 és kk. — Az 1327-ben és 1342-ben említett Dorog nevű települések nem a mi vizsgált falunk, hanem a sopronmegyei szintén Gutkeled birtokokkal azonosak. — Sopronmegyei oklevéltár I. 117, 169. 9. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. (Budapest, 1890) 535—6, 528, 633. 10. A nagykállói Kállay-család levéltára (Szerk. Szentpétery Imre, Budapest, 1943) I. k. 217, 636, 655, 976 sz. regeszták és II. k. 1548 és 1552 sz. regeszták. — Csánki i.m. 525. 11. Csánki i.m. 513, 536. 12 Szabó István: A debreceni uradalom a mohácsi vész korában. Debreceni Képes Kalcndáriom XXXV. (1935) 85 és kk. 13. Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541—1711 (Budapest, 1918) 388, 385—6. — A tokaji uradalom 1581. évi urbáriumát lásd Urbáriumok XVI—XVII. század