Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt

során mellpáncél lemezei (8. kép), további arany rozetták, Heraclius császár vas függcsztővel ellátott arany pénze (610—613), tegez faragott csont díszei kerültek elő. A felfüggesztett díszként használt bizánci arany pénz a leletet a VII. század közepére keltezi.

10 A hajdúdorogi avar sírok a társadalom előkelő rétegének, egy rangos vitéz családjának maradványa. A leletnek kétségkívül legszebb darabja az aranyozott ezüst csat, mely a magyarországi avar anyagban páratlan. A bajuszos és szakállas arc ábrázolása keleti jellegű, rokon ábrázolásokat Szibéria D-i részéből és az Altáj vidékéről ismerünk. A dorogi lelet minden valószínűség szerint az avarok belsőázsiai népeihez tartozó egyéntől maradt ránk. A VII. század utolsó harmadában új nép jelenik meg a Kárpát medencében. Bár források nem emlékeznek meg róluk, a régészeti anyag erről tanúskodik.

11 A régészek által „griffes-indás"-nak nevezett csoport új temetkezési szokásokat hoz magával. Üj ékszerek jelennek meg a női és férfi sírokban, a fémművességben uralkodóvá válik az öntés, a díszes övek és lószerszámok öntött bronz véretekkel pompáznak, az öntvényeket pedig gyakran aranyozzák.

12 Az írott források ezt a népet is avarnak nevezik, bár a maguk által viselt nevüket nem ismerjük. Nem maradt róluk nyelvi emlék sem, így nyelvük is ismeretlen. Néhány személy- és méltóságnév, mely a IX. századi forrásokból reánk maradt, török nyelvűnek mutatja őket, de ez még önmagában nem bizonyíték, hiszen a honfoglaló magyarok vezérelnek, törzseinek és méltóságainak nevei is nagy részben török eredetűek.

13 Területükön a griffes-indás műveltségű avarok nagyobb számban telepedtek meg, mint korábbi névrokonaik. Sűrűn, egymás mellett találjuk meg temetőiket (Hajdúböszörmény, Zelemér, Tiszavasvári, Téglás stb.), még a Hortobágyon is előkerültek sírjaik (Hortobágy-Árkusi ÁG).

W Hogy milyen volt kapcsolatuk a korai avarokkal, teljes temető feltárások hiányában nem tudjuk. Az eddigi leletek alapján úgy látszik, hogy a két nép nem temetkezett közös temetőkbe, ahogyan azt más területeken meg lehet figyelni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a korai avarok ezt a vidéket sokkal gyérebben telepítették be, mint pl. a Maros—Tisza—Körös közét, és a kis számú korai avarság az új jövevények elől elmenekült. László Gyula feltételezése szerint a késő avarok, azaz a griffes-indás csoport magyar nyelvű volt.

15 Ennek azonban régészeti bizonyítékai még hiányoznak, vagy nem egészen egyértelműek. Az azonban bizonyítható, hogy azokon a területeken, ahol a honfoglalók leleteit nem, vagy alig találjuk meg (pl. Baranya megyében, a Fertő tó környékén), a griffes-indások temetői néha 1000 vagy több sírt is tartalmaznak, és sok temetőt is ismerünk. A vidék helynevei pedig többségükben X. századi magyar helynevek.

16 A probléma megoldását új feltárásoktól várhatjuk, elsősorban X. századig folyamatosan használt avar temetőktől. A VIII. század utolsó éveiben az avar birodalmat a frankok szétverik, a fejedelmek kincseit elrabolják.

17 A belháborúban is meggyengült avarokat a Tiszántúlon a bolgár nagykán, Krum (804—814) igázta le.

18 Ez azonban nem az avarok kiirtását jelenti. A tiszántúli késői avar temetők egy részét a IX. században is tovább használták (Egyek, Ártánd, Tiszafüred), és biztos, hogy megérték, — ha töredékesen is, —• a magyarok honfoglalását. A IX. század végén újabb sorsdöntő változások következnek be Dorog életében is. 892-ben és 894-ben a honfoglaló magyarok előőrsei átjönnek a Kárpátokon és a Vág vidékén a morvák ellen harcolnak. Ez elegendőnek bizonyult a vidék ki*