Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

határozták a különböző reszortokat, s mindenre kiterjedően megállapították az elöljáróság munkarendi beosztását. Magának a közigazgatásnak ágazatai között az engedélyek megadása, a vásárrendészet, a közmunkaügy, a nevelésügy feletti felügyelet, építésrendészeti ügyek, munkásügyek és hasonló mások állottak. A tisztviselők létszáma egyébként többszörösen változott, főként a II. világháború kezdetén, amikor 1942. április 14-én a tisztviselői kart 3 külön közélelmezési és 1 népmozgalmi díjnokkal egészítették ki. Ez a felduzzadt létszám a háború folyamán megmaradt. A kisegítő jellegű szcgődményes munkakörök is növekedtek, s éppen a nagymérvű katonai behívások indokolták 8 kézbesítő alkalmazását, valamint több más elfoglaltsága szegődményes bevonását. Hajdúdorog a kapitalizmus idején nem tartozott a jómódú települések sorába. Bevételi forrásai között voltak magánjogi és voltak közjogi természetű jövedelmek. A magánjogi eredetű jövedelmek sorában kell kiemelnünk a községi tulajdont képező épületek bérét, az ingatlanok értékét, az üzemek, a vállalatok, mint pl. a közművek bevételeit, ezek sorában a téglagyárat, a vágóhidat, a szeszfőzdét, a jégvermet stb. A magánjogi bevételek közé számíthatók a javadalmi forrásokból eredő jövedelmek, mint a helypénz, a vadászati és halászati jog, a piac, a nádas hasznosítása stb. A közjogi természetű jövedelmek sorában elsődleges szerepet játszott a községi pótadó, az önálló városi adó több faja, mint az ebadó, a szikvízadó, különböző illetékek jövedelme, mint az ingatlan vagyonátruházás, az útburkolati járulék; ugyancsak közjogi természetűek voltak a helyhatósági díjak, s ezek között az anyakönyvi másolatok, a hatósági engedélyek díjai, a marhalevél kezelés, a vágóhíd, a vásárdíj, avagy a vámos és más járulékok. A városok magán vagyonát 188 előtt egyetlen komoly rendelkeréssel sem koráltozták. Először az 1886. évi 22. tc. mondta ki, hogy az ingó és ingatlan vagyontárgyakat leltárba kell venni minden esztendőben, és a leltár a zá::zámadáshoz kapcsolandó; a közületi törzsvagyon nem csonkítható csak jóváhagyó közgyűlési határozattal. A községi számvitel alapja a cselekvő és szenvedő vagyonról készített leltár, valamint a költségvetés és a zárszámadás volt. Ezeket a község önállóan intézte. Ugyancsak hozzájárult a község ahhoz, hogy a lakosság ellátása céljából 1892 óta a heti vásárokon ne csak helybeli iparosok árulhassanak, mert a helyi ipar nem tudott eleget termelni a lakosság szükségletének ellátására. Ezt a jogot 1906-ban is fenntartotta a közgyűlés, kivéve a rőfös és a nürnbergi textil áruk eladását. A községi tűzrendészet jogkörét az 1893. május 15-i közgyűlési határozat értelmében az elöljáróság gyakorolta, s a költségeket a község viselte. Egy időben, az 1914. évi szabályrendelet szerint mérnöki állás is volt Hajdúdorogon, de ezt 1940-ben segédjegyzőivé szervezték át. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kapitalistakori községi igazgatás a II. világháborút megelőző időszakban a hanyatlás irányába mutat. Ez a hanyatlás kifejezésre jutott a kezdeményezések és a szabályrendeletek, általában a jogalkotás területén éppenúgy, mint a különböző beruházások teljesítése körül.