Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A főhadnagy- polgármester- alhadnagy rendfokozati állása fölötte volt az 1872-ben szervezett két tanácsnokénak, akik közül az egyik az adóügyeket és a közigazgatás bizonyos vonatkozásait, a másik a gazdászati és a katonai kérdéseket fogta össze.A Kerület véleménye 1872-ben az volt, hogy „a községeknek főtisztviselője lévén, a tanácsnok bizonyos reáháruló szakosztálynak vezetője de más hivatalnak alárendeltje nem lehet". Ez az intézkedés az ügyosztályok polgári rendszerének kialakulását és megszilárdulását is mutatja. A tanácsnak még tagja volt a rendőrhadnagy, mint a rendészeti ügyosztály vezetője, az Árvaszék elnöke ós a főszámvevő, akik mint referensek egymással egyenlő hatáskört élveztek. Mindezek alapján megállapítható, hogy a dorogi Szervezési Bizottság 1872. május 4-i javaslata a város közigazgatási szervezetét az alábbiak szerint alakította ki: a képviselőtestületnek és a tanácsnak együttes elnöke a főhadnagyvolt. Neve 1884-ben polgármester lett. Közvetlenül hatásköre alá tartozott az alhadnagy, akinek az irányítása alatt állt a rendőrkapitány és a főjegyző; a vezetőségben ezen túlmenően más három tanácsnok van, s azok közül egy a gyámügyeket, kettő pedig a közigazgatási ügyeket intézte. A jegyző az irodai munkák teljes jogú felelős ellenőre volt, irányító jogköre kiterjedt az aljegyzőre, az írnokokra, a teljes ügyvitelre. A tanács meghívott tagjaként vett részt a tárgyalásokon a tisztiügyész és a számvevőség valamelyik referense. A tisztviselői kar a tanács rendeleteit végrehajtó személyzetből állt; közöttük a mérnökből, az orvosból, az alorvosból, a kezelő személyzet körében pedig az írnokból, az adószedőből, az állatorvosból, a csendbiztosból, az erdészből és a bábából. Rangsorban mindezek alatt helyezkedtek el a 12 főből álló szolgaszemélyzet tagjai. A rendőrhadnagy a saját hatáskörében önálló tisztviselő volt, s beosztottjai felett rendelkezett, tehát a mezei rendőrök, az alrendőrök, a szállásbiztos, udvarbiztos, csendbiztos, csőszök és kerülők, valamint a lovas- és gyalogosrendőrök parancsnokaként élt. A gyámügyek élén 1872-ben még a főhadnagy állott, de később az egyik tanácsnok lett a gyámügyek irányítója. Az 1872. évi szervezési rendelkezés az Árvaszéket nem kívánta önálló hatóságnak nyilvánítani, sőt a dorogi bizottság azt mondta ki, hogy „az árvaügy kezelése az eddigi módon fenntartandó". Ez a tervezet azonban már nem elégítette ki a polgári igényeket, s a gyámügyi kezelésről szóló törvény alapján a rendezett tanácsú városok gyámügyi szolgálatát változtatni kellett. Az árvaszék élén egy tanácsnoki rangú személy állt, de a tanács testülete magasabb fórumot képviselt. 1872. után a város közjövedelmei részben még a feudáliskori birtokviszonyokból eredő forrásokból, részben pedig a tőkés fejlődés adottságaiból származtak. Feudális jellegű volt a rcgáléjövedelmek széles köre, a regálék teljes megszüntetéséig, 1894-ig. Ezek folytán Hajdúdorog még évtizedekig élvezte az italmérés jogát, a mészárszékek, a boltok, városi ingatlanok, legelőadó, vásárvám, halászat, csikaszát, nádvágás stb. feudális természetű jogkörét. Viszont a regáhjogtól függetlenül továbbra is tartott fenn üzleteket, korcsmákat. A pénzkezelés irányító szerve a városi számvevőség volt, amely az alispánnak tartozott jelentést tenni. Az adóügyi igazgatás, az adókivetés munkálatai, az adónyilvántartás és az adók végrehajtása a város jogkörébe tartozott. Az 1872. évi szervezési utasítás azt az előírást tartalmazta, hogy az adót lehetőleg „pénzügyi közegek alkalmazása" nélkül kell behajtani, mert ellenkező esetben „az adózó nép jelentékeny költségek terhével sújtatna". Az egyencsadó kezelésére